2010. november 14., vasárnap

Érzelemkitörés!

Ha jól vagyok informálva, akkor a blogírás lényege az is, hogy bátran a nagyvilág elé tárjuk magunkat, ha van mondanivalónk. Lehet kicsit személyesre venni a figurát.
Én most így tennék, ha nem bánjátok.
Miért is? Mert ez a hétvége fantasztikus volt számomra. Több okból is.
Amikor közel három hónappal ezelőtt a banya társulat elhatározta, hogy itt az ideje egy 100%-ban Rob imádó hely létrehozásának, azzal indultunk, hogy mindegy, hogy ha csak mi fogjuk jól érezni magunkat, már megéri megcsinálni, megpróbálni. Így egy meleg augusztusi estén megnyitotta kapuit a kis "szórakozóhelyünk".
Kezdetnek néhány blogra kéredzkedtünk csak be és pár ismerősünkkel tudattuk, hogy létezünk és várjuk Őket.
Majd munkához láttunk. twmmy egyből belekezdett a fordításokba, rheánk képecskékkel emelte Rob-faktorunkat, moncsink eszement szösszenetein már eddig is jó párszor könnyesre röhöghettünk magunkat, Ágink stoppos műalkotásai elkápráztathatták a nagyérdeműt, Biri bossunk pedig éberen őrködött, hogy blogunk színvonalas legyen helyesírás szempontjából.
Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy egyre nagyobb számon áll meg a mutató a nap végén a látogatók tekintetében. Folyamatosan jöttünk rá, hogy néhány blogra kikerültünk anélkül, hogy tudnánk róla. Követőink száma is bővült egy két emberrel hetente.
Claire kezdettől fogva támogatott bennünket fantasztikus idézeteivel, Robdroggal átitatott megjegyzéseivel. Majd megszólalt Lilien, Gitka, Stefi és ezen a hétvégén talán a tömény "drog" adagnak (Robsztazinak, Boxermaisternek) köszönhetően olyan élet zajlott kicsiny "pubunkban", hogy csak kapkodtam a fejem.
Ez a fantasztikus élmény megtöltötte a szívem ma este szeretettel és arra sarkalt, hogy megírjam ezt a posztot.
Köszönöm azt, hogy ma az egyik poszt alatt már huszonnégy megjegyzés lapul.
Köszönöm Szaszának, Tündnek, Bugsynak, Elenának, hogy csatlakoztak a csetben és a posztoknál hozzánk és megosztják velünk gondolataikat.
Azt hiszem az ilyen lelkes kis társaságért megéri éjjel fennmaradni és lesni, hogy van e valami friss hír a kis drágáról! Köszönöm Nektek, hogy jelenlétetekkel bizonyítjátok, hogy meg lehet CSAK Rob imádattal is tölteni egy oldalt. Remélem sokan kedvet kapnak majd még ahhoz, hogy kiírják magukból Robikánkra vonatkozó gondolataikat.
Köszönök Nektek mindent!
Köszönöm Robnak, hogy összeköt bennünket! <3

beanene

7 megjegyzés:

  1. En személy szerint nagyon örülök annak h ide találtam :) (5szor rá is tusszentettem)eleinte csak csendes megfigyelő voltam de utána mar nem tudtam magamban tartani az imadatott :) áldom a napot amikor kitalaltatok h létre hoztok egy ilyen oldalt ahol semmi oldalborda nincs..:D igazság szerint ti mentetek meg (es viki) attól h beleoruljek a gondolataimba amik mostanság a fejemben vannak ( tudomhulyen hangzik megmagyarázni nem tom lenyeg szar itthon a helyzet...-.-) szóval nagyon nagyon köszönöm h itt lehetek Es örülök h anno felszolaltam :D nem is tudom mi lenne velem nelkuletek feldobjatok a szürke hétköznapokat :)

    Remelem egyhamar nem fejezitek be az oldalt

    Puszi mindenkinek :)



    P.s.: csak 10szer tudszentettem amíg írtam

    VálaszTörlés
  2. Én is nagyon örültem mikor neten való poroszkálásom során idetévedtem.

    Na mondom itt nincs az akiről nem beszélünk, nincs sunshine meg rainbow tegyük gyorsan a könyvjelzők közé. :DDDDD

    Csak így tovább, én nagyon megszerettelek benneteket!

    Bocs a vége egy kicsit érzelgős lett, de most ilyen lábbal keltem fel. :D

    Tünd

    VálaszTörlés
  3. Kedves Beánk, magadat kihagytad a felsorolásból(a megszokott szerénységed okán). A mi kis csapatunknak Te vagy a mozgatórugója, a blogunk alapítója és üzemeltetője, vidi-figyelője, s végül, de nem utolsósorban TE VAGY A SAJÁT VIDEOGYÁRTÓ GENIUSUNK! Ezzel aztán nem sok oldal dicsekedhet! :)
    Amikor szó volt arról, hogy csináljunk egy blogot, kicsit féltem attól, hogy azt majd kötelező jelleggel KELL gondozni, csinosítani és tartalmassá tenni. De szerncsére ez a félelmem fölösleges volt, hiszen semmi kötelező jellege nem lett. Mindenki azt és akkor tesz hozzá, amit és amikor tud. Mégis mindennapra jut 1-2 sőt több posztocska.
    Ráadásként kis csapatunk mellett esténként egyre nagyobb társaság gyűlik nálunk össze, jókat beszélgetve, ahol gátlások nélkül ömlenghetünk imádott Robikánkról, s elmondhatjuk örömünket, bánatunkat egymásnak.
    Köszönöm neked és mindenkinek a mindennapi élményt és társaságot! :)

    VálaszTörlés
  4. Még annyit hozzáfűznék előző hozzászólásomhoz, hogy már csak amiatt is mesések vagytok, hogy itt senki nem oltja le a másikat, hanem higgadt véleménycsere folyik.

    Jó munkát nektek.

    Tünde

    VálaszTörlés
  5. Bea! A legfontosabb személy maradt ki csak (persze gondolom szerénységből) a felsorolásodból, TE MAGAD! Nélküled nem lenne blog, mert - én legalább is - technikai analfabéta vagyok, látszik is, hogy a feladatok közül is a legegyszerűbb az enyém. XDDD De ezt a feladatot olyan lelkesedéssel csinálom, mint ha az életem múlna rajta! Szóval igen, mi hatan, mind hozzátesszük mindazt, amit tudunk és ettől olyan jó a kisugárzása ennek a blognak! Nincs marakodás, nincs írígykedés, nincs trolloskodás, csupán az egymáshoz való ragaszkodás, a jó dumcsizásra való igény és a gyönyörködni vágyás van itt. Ahogy Tünde is írta, azért jó itt lenni, mert nem hurrogja le senki az idelátogatót, bárkit tárt karokkal (Robcit lábakkal) várunk, Liliennek adunk "anyai" tanácsokat, távgyógyítjuk a gyerkőcöket, ha betegek stb.stb. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, mindenki hozza a maga kis örömét-bánatát és ettől olyan jó ez a hely! Emlékszem, pedig mennyit hezitáltál rajta Bea, hogy megcsináljuk e és akkor tényleg úgy gondoltuk, hogy csak mi hatan fogunk itt örömködni... és lám, mi lett belőle, még engem is a net és a technika rejtelmes világába csaltok néha. Gratula magunknak és köszönet a Csajoknak, akik látogatásaikkal emelik a blog színvonalát és, hogy van kinek szerkeszteni, írni. Gyertek még sokáig! :)

    VálaszTörlés
  6. Egész nap azon agyaltam, hogy is öntsem szavakba, amit akkor éreztem, amikor Bea bejegyzését olvastam. Ugyanis erős fogalmazásgátlásom van, amikor az érzelmek is belekeverednek a dolgokba. Ha az indulatok,az egy más kérédés, akkor tudok írni...(jó, mi,). Szóval, mire idejutottam, mindent elmondtatok, amit csak lehet. Nekem annyi maradt, hogy reméljük így maradunk, és sokáig csevegünk még akkor is, ha a blog "tárgya" eltűnőset fog játszani.

    VálaszTörlés
  7. Ha a blog "tárgya" eltűnőset fog játszani, majd akkor is meg fogjuk tölteni az oldalt nevetéssel, szeretettel, kedvességgel, pozitív energiával! Mert ez az oldal tényleg egy kis közösség, amihez öröm csatlakozni. Köszönöm a munkátokat, és hogy befogadtatok minden butaságommal, elfolytott rajongásommal és sokszor talán túlzottan kritikus "realitásommal" is.

    VálaszTörlés