2011. február 16., szerda

Bugsy fordítása

Andrea Ritter, Martin ..............: Szex, befolyás, vér

Stern, 2010. 07. 01.

Jó 15 évvel ezelőtt Forksban, Washington államban, felbukkant a foltos kuvik. Egy következményekkel járó felbukkanás. A kuvik védett madár, és Forksban, ahol az emberek addig fakereskedelemből éltek, a fakitermelés hírtelen tilossá vált. 7 évvel ezelőtt messze Délen, az arizonai Phoenix-ben egy háziasszony egy lányról és egy vámpírról álmodott. Egy következményekkel járó álom. Bella, a 17 éves diáklány és Edward, a kb. 90 éve 17 éves vámpír románca világjelenséggé vált. És Forks, amit a távol élő írónő szándékosan a történet színhelyéül jelölt ki, a vámpírrajongók zarándokhelyévé vált Kirgizisztántól Bad Schwartauig.
Ma, 5 évvel az Alkonyat-sorozat első kötetének megjelenése után, aggasztó a helyzet. Nem Forksban, ahol a vámpírok megszüntették a kuvik okozta gazdasági válságot, nem Arizonában, ahova Stephenie Meyer 85 millió eladott könyv után visszavonult kikapcsolódni. De pl. aggodalmat vált ki a Szövetségi Kulturális Alapítvány termeiben.
„Hősök és szörnyek” a címe a konferenciának, amin szakértők vitatják az élettani tudományok társadalmi kihatását a kultúra tükrében. A kérdésről, hogy a halhatatlan figurák iránti érdeklődésből a transz-humanista jövőre való növekvő készenlét olvasható-e ki. És mindez szintén azért, mert Stephenie Meyer, egy arizonai háziasszony álmában tömegesen támasztotta fel a halhatatlanokat.
A vámpírnak, a régi lázítónak tehát ismét sikerült megzavarnia a világot. Felcsapta a koporsófedelet, sírboltját loftra cserélte, magát pedig divatos sixpack-ké (kidolgozott hasizom, a ford.) edzette. Ragyogó szépségében mutatkozik meg, kívánatosabb, mint bármikor előtte és a lehető legjobb stratégiával él: a vámpír populáris lett. Olyan közkedvelt, mint Elvis, vagy a Beatles vagy, Michael Jackson. És mielőtt az ember utána gondolna, mit is jelent egyáltalán, mikor pont egy köztudottan kívülálló lett a nemzetek kedvence, mindjárt egy megszorítás: a modern vámpír mindenek előtt a nők hőse. És ez megint csak gyanússá teszi.
Lányok rajonganak Edward Cullenért, a meyeri Alkonyat-saga nemes vámpírjáért, férjes asszonyok cserélnék el rá férjüket haladéktalanul. Az első megfilmesítés Robert Pattinsonnal nézőrekordot és 408 millió dollár bevételt jegyez. Egyes lányok nyolcszor mentek el a moziba. Mások Edward arcát tetováltatták a bőrükre. Az amerikai HBO többször kitüntetett sorozatában, a True bloodban a szőke pincérlány Sookie Stackhouse-nak nem kell halandó férfiakkal kezdenie – szerencséjét egy halhatatlan kifogásával találta meg. A fantasy-irodalom részesedése a kiadók kínálatában 25%-ra emelkedett az elmúlt 1 évben. Vámpírnaplók, House of night vagy Black dagger szerű sorozatok halmozódnak a női éjjeliszekrényeken. A vámpír női figyelmet szív.
Mint mindig, ha az asszonyka valami jót talál, aki nem ő maga, a férjecske megvetéssel reagál. Szelídítettnek, giccsesnek, unalmasnak találja Stepehnie Meyer szereplőit. És jó előre, elsősorban Robert Pattinsont, a vámpírok poszter-fiúját. Freud gyaníthatóan kasztrációs félelmet diagnosztizána: a nő - aki mindig legalább olyan fenyegető, mint egy vámpír - fogak nélküli szörnyeteg. Brr.
Szűzies, derék, prűd? Talált. Meyer vámpírjai nem szeretkeznek. A populáris vámpír pompás manírokkal, finom ujjhegyekkel és Claude Debussy zongoradarabjával kapaszkodott a színpadra. Melyik iskolás fiú tudna vele lépést tartani? És mindenekelőtt felmérhető a szex kérdés által is, amit Bella, a leány állandóan akar. És ő nem engedi közel magához.
Az Alkonyat népszerűsége legalább olyan vírusos, mint a marketingje. Internetes fórumokon twittelnek, blogolak és vitáznak róla. Az ember gyorsan elfelejtheti, hogy mindezt fantázia alakokkal teszi. És valóban a határokat az Alkonyat-láz már rég elmosta.
Mielőtt Stephenie Meyer Forksot nevezte meg vámpírjai otthonának, a helyiség, mely szűk 4 órás autóútra fekszik Seattle-től a nyugati parton, kisváros volt, szürke és felhőkkel borított, lucfenyők és vörös cédrusok alkotta erdőkkel körülvéve, amikben medvék, jávorszarvasok és sasok élnek. 3175 lakos, két állami fogház, egy élelmiszerraktár, a következő McDonald”s-ig 90 km-t kell autózni, amerikai viszonyok közt ez egyáltalán nem rendkívüli.
Hogy Forks meg tudott változni, pontosan annak a rátermett New York-i, chicagói és Los Angeles-i tiniknek köszönhető, akik megálltak a Main Streeten és afelől kérdezősködtek, merre találják a Cullen házat. Egyre többen lettek, a forksiak pedig beszerezték a könyvet, amiről a látogatók beszéltek. Vámpírokról és vérfarkasokról olvastak benne saját otthonaik utcáin, a rendőrőrsön, a kórházban, a középiskolában, a szomszédos indiánok lakta La Push strandjain és erdeiben. És a hamisíthatatlan forksi polgárok egyszerre ismét éberek és nagyon kreatívak lettek.
Az ember Stephenie Meyerre gondol, aztán hogy a Google volt az alapja annak, hogy Forks lett a történet színhelye: az írónő az USA legcsapadékosabb és legfelhősebb települése után kutatott, mert vámpírjai a napfényben nagyon feltűnően csillognak. A keresőprogram Forks környékét dobta ki, ahol évi 2500 mm-rel annyira sokat esik, mint sehol máshol az USA-ban.
Szükséges egy kis időt eltölteni a városban, kitalálni, hogy az írónő melyik épületet írta le. Az ember végül felfedezi a Bella, Jacob és a vámpírcsalád házához hasonló épületeket. „Bella háza” előtt csak egy vödör függ „adományoknak”, és a „Miller Tree In” hotel tulajdonosai, akik „The Cullen House”-nak is nevezik magukat, berendeztek egy Bella-lakosztályt, az előcsarnokba pedig felállították Robert Pattinson kartonfiguráját. A helyi „Alkonyattól megvadult” nevű túra fekete buszai naponta háromszor hozzák a látogatókat.
5 évvel ezelőtt havonta jó 300-an jöttek el ide, jó részt túrázók és sporthorgászok, idén egyedül áprilisban 5200-an. Semmi jogalapjuk nincs, hiszen egyetlen jelenetet sem forgattak Forksban, mégis egyre több látogató áramlik az esős városkába. „Nem is kívánhatnánk jobb vendégeket, fiatalok, nagyon barátságosak és könnyen elégedetté tehetők”, mondja Bryon Monohon, Forks polgármestere, miközben egy „Bellaburgerbe” harap, egy ananászos hamburgerbe, amiből az elmúlt évben 11 000 darabot sütöttek és ami egyrészt furcsa, mert ha az ember belegondol, Bella egyáltalán nem szereti a húst.
25 km-re Forkstól, La Push strandján, ahol a tenger egy sziklás, zord parttal találkozik, az emberek szintén tanácstalanok, hogyan viselkedjenek az újfajta vendégekkel. Ez a Quilleute törzs területe, a helyi indián rezervátum, szűk 2,6 négyzet km, mely állami védelem alatt áll. Stephenie Meyer könyvei arra vezettek, hogy a látogató itt vérfarkasokat, a természettel szimbiózisban élő alakokat sejtsen, akik az Alkonyatban a vámpírok ellenfelei. A legenda szerint a quilleute indiánok valójában a vérfarkasoktól származnak. És ha az ember szerencsés, láthatja, ahogy ezt a legendát előadják.
Ez egy szent rituálé, nem filmezhető, nem fotózható. A levegőben csak a dobok hangja száll, két táncos válik ki a többiek köréből, fekete köpenyt viselnek, amire piros villámmadarak vannak varrva. Leoldják arcukról a festett cédrusfa maszkjukat és vadállatból emberré változnak, úgy ahogy azt K’wa’iti-ről, a törzs alapítójáról mesélik: K’wa’iti egyszer a strandon találkozott két vérfarkassal és quilleute indiánokká változtatta őket.
A dobos este engedmény, amit az indiánok az újfajta Alkonyat-turizmusnak tesznek. Egy boltot is nyitottak az interneten, kaphatók ott karkötők, táskák, kulcstartók Bella és Edward kezdőbetűkkel. És a törzs asszonyai mindehhez még kötött gyapjúsapkákkal járulnak hozzá, amiken Jacob felirat áll.
„Nem tudjuk és nem is akarjuk az Alkonyatot integrálni”, mondja Anna Payne, Tommy Payne, a korábbi törzsfőnök dédunokája, aki tanárnő a törzsi iskolában, ahol 80 gyermek tanul quilleute nyelven, az indiánok nyelvén. „De a kultúránkat sem akarjuk egészen odaadni.” Az Alkonyat körüli sajátos reklám vámpíros vonásokat produkál. Ezért időközben az indiánok beiktattak egy PR ügynököt. Aki beszélni vagy fényképezkedni szeretne velük a strandon, annak engedélyt kell kérnie.
A felnőttek mindezt furcsának tartják, de a könyvekkel és a filmekkel elégedettek. Ezzel szemben a fiataloknak, a fő célközönségnek nem lehet elég "Alkonyat"-ot adni. Vámpíros pólókat és kötött vérfarkasos sapkákat vásárolnak. Megünneplik Bella szülinapját és Edward-verseket írnak. Nem tartják rossznak, ha a dolgok, amiket a közelben keresnek, egyáltalán nem léteznek. Talán mert a távolból való rajongás amúgy is hozzá tartozik a tinédzser kori szerelemhez: jóllehet az ember érdeklődik a másik nem iránt, szeretne bizonyos távolságot is tartani tőle. Egyetlen figura sem tudná jobban megtestesíteni a veszélyes és elbűvölő kétértelműségét, mint a vámpír. Úgy szólván, ez a dolga.
Kultúrtörténeti megfigyelés, hogy a vámpír a forradalmak és válságok teremtménye - a rejtett félelmek és tiltott sóvárgások képviselője. Társadalmi tabukat dönt le és fenyegető vagy felszabadító - mindig a korabeli kontextusnak megfelelő - dolgokat testesít meg. James Polidori A vámpír című elbeszélése - a hallhatatlanok első irodalmilag jelentős fellépése 1819-ben - csábító képet fest: a vámpír, aki férfiakat és nőket pusztít el, félelmetes vonzerővel bír. Sheridan Le Fanus Carmilla című regénye révén már 1872-ben beszáll a játékba az első vámpírnő: erotikus, veszélyes, férfigyilkos. Bram Stoker Drakulájában (1897) a vérszívó arisztokrata mérges, amiért távol kell maradnia a modern polgárságtól. Különleges varázsát azonban itt sem kell felednie! "Kitárta az inget és hosszú ujjaival felvágott egy eret a mellén." tájékoztatja vőlegényét Mina, Stoker főszereplőnője a különös idegenről a hálószobájában. "Mikor a vér spriccelni kezdett, megragadta a nyakamat és számat a sebre nyomta, hogy megfulladjak vagy innom kelljen belőle." Mina ivott.
Halálos és teremtő egyszerre találkozni egy vámpírral. Halhatatlanság, fiatalság, szépség, erő a halhatatlan lét csábító eszközei, mint pl. ahogy Anne Rice az Interjú a vámpírralban leírja. Mindemellett nála a vámpírok még becsületesen bánkódnak lelkük elvesztése miatt. A halhatatlanság kín, az emberi élet kívánatosabb marad. Eddig tehát minden rendben.
Stephenie Meyer ezzel a renddel számolt le.
Az ő vámpírjainak nem kell félniük sem a napfénytől, sem a foghagymától. Marási ösztönük megfékezve, táplálékuk emberkímélő. Oké, földöntúli szépségűek és szupererősek, de mit tesz már ez? Tökéletes teremtmények, akiknek a tehetsége mindamellett abban áll, hogy gyengécske embergyermekeket mentegetnek.
Bella happy end-je abban áll, hogy már nem marad ember. És Stephenie Meyernél tényleg nincs is lehetősége arra, hogy ne váljon vámpírrá. Olyanok, mint az angyalok. Emberfeletti szépségűek, emberfelettien erősek. Ez készteti cselevésre az aggodalmaskodókat, akik a halhatatlanok megtörhetetlen bűverejében máris a nyugati kultúra elhomályosítását látják: normális emberek egy egész generációja csábítódott el? "Képes ez akaratlanul is jövőbeni fejlődésünkre figyelmeztetni?", kérdezi Wolfgang Frühwald irodalomprofesszor "Alkonyat, avagy a halhahatatlanok visszatérése" című tanulmányában. Egy olyan fejlődésre gondol, ami egy biotechnológiailag létrehozott elfordulást támogat a saját emberi testünktől. Végül nem tekinti emberinek a modern vámpírok barátságos megölelését.
Eddig a cyborg volt, ember és gép keresztezése, mely vitát gerjesztett a tökéletes emberi teremtményről. Poszthumanizmus és álom, a biológiai gyengeségek, mint öregség, betegség legyőzése. A halhatatlanság iránti sóvárgás, de a mai napig a tőle való félelem is, az a vágy, ami a tudományos fejlődésnek köszönhetően bármikor teljesíthető. Egy etikai kérdés, ami a kultúrában tükrözödik. Megtalálható Mary Shelley Frankensteinében, ember alkotta szörnyként. Vagy - még korábbról - Prométheusz. Az ember nem juthat előbbre ember szabású szolgák teremtőjeként - szól a figyelmeztető üzenet. A vámpír hagyományosan a technikai haladás ellenségeként jelenik meg. Megjelenésében minden olyan érzelmességre és ösztönösségre fókuszál, amit a civilizáció megpróbál túlracionalizálni. Ma, a géntechnika és a botox korában, pozitív szerepet tölt be, egy mindenféle biológiai feltételen túli optimalizált életformát testesít meg.
Nemcsak az Alkonyat, de a fülledt Délen játszódó sorozat, a True blood is ezt a kérdést járja körül: "Ember vagy vámpír - ki állítja fel a szabályokat? És egyáltalá ki mondja, hogy a "lélegzőknek", tehát az embereknek több igazuknak kell lenni, mint a "szívóknak"?" Itt mutatkozik meg a halhahatlanok metaforikus ereje: mindeközben egyetemi professzorok vitatkoznak róla nem kevésbé izgatottan, mint a tinédzserek. "Nyitott sírbolt, nyitott gondolkodás" volt a címe annak az áprilisi szakértői konferenciának, aminek az angliai University of Hertfordshir adott otthont. Az Universität Bochun decemberben a vámpírok popkultúrában elért sikereivel foglalkozott "Engedjük be a vámpírt" mottóval. Mire mutatnak rá az új vámpírok? Egy emberfeletti ideálra? Vagy egy, a társadalom szélén álló, beilleszkedni igyekvő csoportra?
Nagy-Britanniában fut az első nem emberi lakóközösséget bemutató tv-sorozat Being human címmel, amiben egy vámpír, egy vérfarkas és egy szellem együtt próbál az emberi, többségi társadalommal kijönni.
A jelenkor félelmeinek és kihívásainak kifejezésre juttatása jellemzője a vámpír-zsánernek - és így már talán nem is véletlen, hogy manapság globalizációs viták tükrözője. A jelenlegi vámpír már nem magányos. Saját kultúrájában él az emberek között és mellett, akikkel konfliktusokat kell megoldania és kompromisszumokkal lezárnia azokat.
Stephenie Meyernél a vámpírrománc a lehetetlen szerelem motívumával gazdagodott. Az "És az oroszlán beleszeret a bárányba", jelenti ezt az Alkonyatban. Összeférhetetlen mellékmondatok egyesülnek a szerelem által, ami az áldozatot erősebbé tesz, a tettest megszelidíti, mert kölcsönösen bíznak egymásban. Júlia követi Rómeót a halálba, az emberlány Bella követi Edwardot a vámpírközösségbe. Amit egyszer összekapcsoltak, szét nem lehet választani - a nem emberinél jobban mutatozik itt meg a magasabb akaratba vetett metafizikai hit.
Stepehnie Meyer még mindig Arizónában él. És hithű mormonként három fiával még mindig eljár vasárnaponként 10 órára az Szent utolsó napok Jézus Krisztusa templomba, Cave Creek-be, a szülővárosába. Legidősebb fia szerdánként ifjúsági csoportba jár, és Christian, a férje, akit barátai csak Pancho-nak hívnak, újabban prédikációt tart. A lemondás értékéről beszél, a csaknem vakmerő kihívásról, hogy hívőként maga a gyilkos mondjon le saját gyermekéről.
"A család fontos támasz a gyülekezetnek", mondja Stephen Morgan püspök, és ezt nem csak azért mondja, mert a régi hagyományok szerint a mormonok minden jövedelmük 10%-át a temponak adják. Stephenie Meyer esetében millióknak kell lenniük. "Persze a regényei nagyszerű rekámok számunkra, de Stephenie biztosan nem ezért írta őket."
A Meyer család egy agyagszínű nyaralóban lakik, valamennyivel távolabb a városból. A ember lekanyarodik az autóútról, néhány percig csak homokon hajt. Kis lovaskocsik a házak közelében és az idillt csak az zavarja meg, ha a szomszéd kiteszi a műanyag palackokat a szemétbe. Két méter magas falak veszik körül a birtokot, palo verde fákkal körülültetve, amik a nagy forróság miatt csak miliméteres méretű leveleket növesztenek. A ház kertjében 3 vékony kaktusz áll.
A Cullenek vámpírközössége a saját családjára emlékezteti Stephenie Meyert. Egy szoros összetartás, mely egy olyan érdekközösségből adódik, ami a normálistól kissé eltérő módon működik. A kívülálló (SM), aki két különc románcával tömegeket varázsolt el - talán ez a történet legnagyobb meglepetése.
Az Alkonyat szereplői körüli népszerűség, a marketing - mind egy sajátos vámpírizmust követ: A popkultúragyár bekebelezte és felpolírozta az egykor sötét kívülállót. Most kihasználja. És bármikor ismét hanyagolhatja.
Az igazi vámpírok, ahogy a felvilágosult Voltaire is írta már a 18. században, különben sem a mítoszokban és regényekben élnek, hanem a pénzügyi központokban: "Tőzsdespekulánsok, kereskedők, üzletemberek, akik a nép vérét szívják." Még egy olyan vámpírizmus, amitől nem tudunk szabadulni.

Miért vámpírok?

"Fröcskölő testnedvek"

Dorothea Schuller irodalomtudós a vámpírokról

-Schuller asszony, miért ilyen kedveltek a vámpírok manapság?

-Valójában sosem tűntek el. Stephenie Meyer is kapcsolódik a már meglevőkhöz: pl a Buffy, a vámpírok réme című sorozathoz, ami ugyancsak egy amerikai középiskolában játszódik és a tinik gondjaira ad magyarázatokat.
-És a vámpírvadász Buffy sokkal menőbb volt, mint Bella az Alkonyatból.
-Buffyval volt egy erős hősnőnk, aki a szokványos áldozat-sémát a feje tetejére állította. Meyernél a női perspektíva az érdekes. Az első rész megfilmesítésekor nagyon jelentős, hogy konzekvensen a lány pillantását követi: A hímnemű tárgy - Robert Pattinson - erősen szexualizálódik.
-Kívánatosabb egy vámpír - vagy talán egy kevésbé félelmetes célpont, mint egy férfi?
-Egy vámpírral mindenekelőtt egy kívülállót kívánunk. Szövegösszefüggések révén különböző gondolatokra juthatunk velük kapcsolatban, általánosságban viszont az idegent, a fenyegetőt, tehát a nyugati patriarchális társadalmi normák ellentétét testesítette meg. Megfigyelve a filmtörténeti nő-vámpír kombinációt, az 50-es, 60-as évek Drakula filmjeiben láthatóvá válik, hogy a vámpír a nők számára felszabadítóként is működik. Ma ezek a filmek reakciósnak hathatnak, de a szexuális üzenet nyílvánvaló: a testnedvek fröcskölnek, a nők hatalmat és erőt nyernek a Drakula-találka által.
-A vámpír megérti a nőket?
-Ez ambivalens. A klasszikus Drakula-figura eltünteti a nemi határokat: a szexualitás nem genitális, hanem orális. Száj és tépőfog a határozott tulajdonságok, a férfi és női vámpír azonos mércéje.
-Christopher Lee, Drakula-szereplő mondta: "A vámpír a nők számára a férfi hatalmában való teljes feloldódást jelenti."
-Ah, nyugodtan gondolhatja ezt. Természetesen a magával ragadásos fantáziák is szerepet játszanak. De a Lee-filmekben is, amik mindenek előtt igen egyértelműen heteroszexuálisan hatnak, látható, hogy a nő meghódítása annak társadalmi rendjéből való kivonásához kapcsolódik.
-Létezik tehát férfi és női olvasata a vámpírnak?
-Az irodalom- és filmtörténet azért ilyen gazdag vámpírokban, mert metaforaként nagyon változtathatók. És biztosan nem véletlen, hogy a romantikus vámpír-zsáner női zsáner. Itt az erotikus összetevők hangsúlyozódnak.
-Mi az újdonság a vámpír-témában?
-A vámpír és ember közti szerelmes konfliktus kimértsége új fajta játékmódot mutat. Érdekes az is, hogy a Blade (1998) című film óta már nem csak magányos vámpírokat látni. Párhuzamosan léteznek vámpírközösségek, akik saját szabályaik szerint élnek. Ha abból indulunk ki, hagyományosan mit érez egy társadalom fenyegetőnek, akkor különböző kulturális- és értékközösségeket állítunk egymással párbeszédbe. Ez azt a kérdést veti fel, hogy lehetséges-e és ha igen, milyen formában, embereket és vámpírokat egymással szóba állítani. Ez nagyon hasonlít a rasszizmusról szóló régi beszélgetésekhez

6 megjegyzés:

  1. hát Bugsy gratula a lefordításhoz..:) elolvastam és egy igen érdekes cikk...:D de tetszetős.. :D

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, Lilien. Nem volt egyszerű. Igazából a sorozatban az volt számomra az érdekes, hogy folyamatában hogy látja az A-jelenséget egy nagy multú és presztizsű hetilap.
    Az első cikkben a könyvvel és a női vágyakkal, a romantikával foglalkozik.
    A második Robbal, az őt körülvevő hisztivel.
    A harmadik viszont már globálisan vizsgálja a sorozat kulturális hatásait.
    Számomra ezek a cikkek nagyon érdekesek és tanulságosak voltak.

    VálaszTörlés
  3. Ummm Eddig kétszer olvastam, de mindig közbe beszél valaki. Mire avégére érek és megértem, eltelik egy hét is? De valami igazuk van az elezőknek. Ha S nem találta volna ki az új vámpír fajtát... most miről tanácskoznának?

    VálaszTörlés
  4. twmmy, engem nagyon meglepett, hogy ilyen szinten hat az Alkonyat. Az egy dolog, hogy mi itt napi rendszerben téblábolunk, de hogy ennek ilyen tudományos kihatása is legyen, ahelyett, hogy simán elintéznék, mint mulandó divathullámot... Nagyon megdöbbentett.

    VálaszTörlés
  5. Bugsy, köszi a sok időt, amit ennek a remek Stern cikknek a fordítására szántál. Írígylem a nyelvtudásod, ami látszik a színvonalas fordításból. Roppantul érdekes, hogy a mindennapi életükre milyen formán hat a történet a Forksiaknak és a La Push-i inidánoknak. A legmegdöbbentőbb a PR ügynök volt számomra.

    VálaszTörlés
  6. Köszi, Biri.
    Idő az kellett, hozzá, meg jó sok szótárazás, de én mindig nagyon szerettem idegen nyelvről magyarra fordítani, azzal bogarászni, csiszolgatni a mondatokat, szóval pepecselni...

    VálaszTörlés