2011. április 16., szombat

WFE kritika 2

 TotalFilm Magazin kritikája a filmről


Robert Pattinson megpakolja bőröndjét a cirkuszért.

Függöny fel! Hölgyeim és Uraim, készüljenek fel, hogy megtapasztalják halállal (is) dacoló kísérletét egy (vámpír) fogak nélküli romantikus hősként, csapda nélkül. A trilliós nagyságú Twihard rajongók véleménye szerint R-Pattz el tud vinni a hátán egy filmet – de tud e ragyogni emberként is, vagy csak mint a Twilight szikrázó Ed-je? A kérdés a tavalyi félig kész James Dean -féle színészkedéssel a Remember me-ben - után még inkább sürgető. Dobok peregnek, halálos csend van... és dicsőség, valóban nézhető ebben a buja, Nagy Gazdasági Világválság idei melodrámában, ami Sara Gruen bestsellere alapján készült.
Pattinson egy elárvult állatorvos diákot, Jacob J-t játssza, aki potyautasként utazik a Benzini Bros cirkuszi vonatán 1931-ben. Először is állatorvosi munkába csöppen bele, majd egy tiltott szerelembe a házas Marlenával, (Reese Witherspoon), aki cirkusz nagy főattrakciója. Az igaz, hogy egy félénk, szerelemittas főiskolás gyerek eljátszásához nem kell különösebben megerőltetnie magát.
De Francis Lawrence filmje belenyúl a feszültségkeltéshez való tehetségébe is, sóvárgó szerelmi jelenetekkel, ahol apró gesztusok is sokatmondóak. Csakúgy, mint a nagyok is, mint amikor véget vet Marlena végül lesántuló lova szenvedésének, ahelyett, hogy hagyná Marlena zsarnoki férjének, aki egyben a főnök is, hogy a halálig dolgoztassa, egy olyan jelenetben, ami tipikus ennek a filmnek az érzelemvilágában.

Past master

Ha meg akarnánk címkézni a filmet, akkor a WFE egy nőknek szóló film lenne, olyan módon, hogy a férfi hős is könnyeivel büszkélkedik anélkül hogy azt kiáltanák, „Legyél tökös legény!”. Az ilyen érzelmes történet Rob specialitása, tényleg. Egy olyan filmet ad nekünk, ami a legjobb értelemben véve ódivatú; egy olyan film, ami a látványokat nagyban és csillogóan szereti (oroszlánok, tigrisek és csinos lányok, ohh igen!) és növekvő érzelmi (kör)ívvel, tehát Jacob keveréke a visszafogott szenvedéstől az idealizmuson át a forrófejű védelmezésig olyan jól illik, mint egy jó öltöny. A hitelesség egy  bizonyos időszakot megjelenítő filmben munkát igényel, de Pattinson elbagatellizált  udvariassága, és retro Montgomery Clift-i vibrálása jó lendülettel viszi a filmet. Szolid és egyszerű történetként felépítve (Hal Holbrook kérgesen öreg Jacobjával kezdődik, aki tisztán felépítve meséli el a történetet), a központi szerelmi történet a sátorrúd. Két színészi játékról beszélünk, amikért megéri izgulni, ahogy Jacob és Marlena megpillantják egymást Rosie, az elefánt mellett, akit August kérésére Jacobnak kell felkészítenie a nagy számra. Ilyen szikrához kell a megfelelő kapcsolat a szereplők között.
Szerencsére Reese Witherspoon, akinek a Jane Harlow -féle Marlenája egyszerre hozza a kalitkába zárt madárkát és a fáradt gyakorlatias nőt, szépen árnyalt kétességet hoz, még ha kissé makacs is. Vonzódik Jacobhoz, de védelmezi a tudathasadásos férjét is, aki kivette a kisvárosi szegénységből, ügyessége a kockázatvállalás és vonakodás közötti váltogatásban kellemes izgalmakat kelt a növekvő attrakcióban. De nem Pattinson az egyetlen, aki bizonyít a porondon. A WFE-vel Francis Lawrence rendező ellép a Legenda vagyok és Constantine filmektől a hagyományosan klasszis presztizs darabbal. Eltűnt a szilánkos, MTV -féle fűrészfilm, helyette jön az osztályon felüli régi hollywoodi vértezettséggel rendelkező cirkuszi élet és érzékiség, pénzcsináló sztárokkal és közeliekkel. Sem ő, sem az író Richard LaGravenese nem rontja el a Gruen által felépített történetet, valószínűleg azért sem, mert az már minden olvasó agyába belevésődött.

Landa lehetőség

Javukra legyen mondva, a szerelmi történetet grit-and-glitter fajta Nagy Gazdasági Világválság -beli cirkuszba helyezi, megmutatva a mutatványokat, az erőszakot, és a csődközeli állapotot a flitter és harisnyanadrág mögött. Christoph Waltz August-ja egy kulcsfigura ehhez, egy ingerült, csábító csomagja a bájnak és a könyörtelen kegyetlenségnek, mindez kell ahhoz, hogy vigye a filmet. Ezzel ellentétben viszont egy néma Hans Landa szerep erőltetése nem áll jól neki.
Erősen hajtva azért hogy elérjék azt a romantikus szintet, amit az Angol beteg hozott, a Vizet az Elefántnak úgy hangzik és látszik mint egy paskolgatás (Rodrigo Prieto arannyal mázolt képei, James Newton Howard erősödő kötelei, a fényűző megszerkesztés). De, megbénítva a fényesen romantikus egyszerűségétől, a sokoldalúan hiányos meglepetésektől, és a 12A besorolástól a szex és erőszak miatt, egyszerűen nem tudja felsorakoztatni a szükséges érzelmi súlyt és elbeszélő áradatot(?).
Ahol viszont viszi a pálmát, az a mozgalmassága az óriási tömeg-megnyerő masszája az állatvarázsnak. Rosie, az elefánt 9000 fontnyi limonádé-lopó karizmája, akinek a rejtett trükkjei rengeteg kulcspontról gondoskodik, illetve arról, hogy óriási mennyiségű ’aw’-t csaljon ki a nézőktől. Amikor August egy bikacsökkel megy neki, akkor szívek fognak megszakadni. Ha a Vizet a díjkiosztók idején vetítették volna, akkor Rosie lett volna a film legesélyesebbje.

3 megjegyzés:

  1. Nem tudom miért... talán ettől a kritikától, de én úgy érzem ez a film biza nyerni fog valamilyen díjacskát.
    Elég sok esélyes van, aki megkaphatja.
    Rob, Resse, Christoph W. ,és nem utolsó sorban Francis L. a film rendezésért.
    Valamelyiküket biztos jelölni fogják. Én bízom bennük. :D

    VálaszTörlés
  2. Köszi twmmy az ismételt munkálkodást. Nagyon kíváncsi leszek, nekem a könyv nagyon tetszett, sztem a film is csodajó lesz.

    VálaszTörlés
  3. Hmm... mondhatnám, hogy na végre, de valahogy az az érzésem, hogy biza, iszonyatosan próbálkoztak megint valami lehúzást írni, de nem ment... vagy nem nagyon mertek a nagy nevek miatt, (mert őket már illik isteníteni, akármit is csinálnak), nem tudom. Nekem még mindig olyan nyögve nyelősnek tűnik. Mint akik már nem mondanak rosszat Robról, de jót is csak ímmel-ámmal, mintha a fogukat húznák. Épp csak megemlítve, hogy jó, jó, nem olyan rossz az a fiú sem...:/

    Persze, sokkal kedvezőbb kritika, mint az eddigiek, de egyszerűen nem értem, hogy miért olyan k.rva nehéz kimondani, hogy bocs...tévedtünk ezzel a sráccal kapcsolatban, mert jééé mégis tehetséges!! Nna azt hiszem erre még várnunk kell! De én örülök, annak, hogy végre ha halkan is, és még ha szinte a apró kis kedvező kritika utén rögtön a nagyok felé fordulva is, de végre elismerik, hogy ő már nem Edward. Megjegyzem Edwardot is szerintem ő képes csak így játszani, nem tudom elképzelni mással...

    Mindenesetre örülök is meg nem is. Kicsit fáj a szívecském, hogy miért olyan nehéz kimondani a kritikusoknak, hogy nnna most ez oké volt!!!

    Azért ez már haladás, ne legyünk telhetetlenek, jön még kutyára szalonna!!!

    Ahh de ezen a romantikusos hős-ön kiakadtam... hogy ez Rob műfaja,...éááááá

    Kész....

    De összességében azért csak jó:) És örülök, nnah:):):)

    csóók, Twmmy köszi a fordítást...

    VálaszTörlés