Aki látta a Remember Me-t ismeri azt a szorongató, feszült érzést, amit a film nézése közben tapasztaltunk.
Bevallom, én patyolat szüzen mentem a moziba, és valóban úgy ért a film mellbevágó befejezése, hogy órákig meredtem magam elé. Ugyanúgy, mint anno azon a bizonyos délutánon, amikor megtörtént az elképzelhetetlen. Rob filmje pontosan megmutatja az óriási veszteséget, és azt, hogy ezután már semmi nem lesz, nem lehet ugyanaz!
A film különleges háttérképek készítésére ihlette az alkotókat. Íme néhány:
moncsi
Ági
huh, ne is mondd... a híradásokat csak néztem és egyszerűen nem tudtam elhinni, amit láttam. Aztán jött Rob filmje, ahol én sem sejtettem, mik lesznek az utolsó jelenetek... már akkor elakadt a levegő bennem, amikor a tanítónő felírta a táblára a dátumot, amikor meg Robtól távolodni kezdett a kamera és láttam, hogy hol is van az az iroda... bőgtem csendesen. A törmelék között heverő notesz meg... szerintem nagyon kifejező kép volt, a kritikusokat meg elkívántam a fracba, amiért hatásvadászónak cimkézték a befejezést. Köszönet a bejegyzésért!
VálaszTörlésÉrdekes ez az egész. Maga az esemény annak idején nekem pontosan olyannak tűnt, mint a világon bármelyik terrorista támadás. Sőt, kissé értetlenül hallgattam a felháborodást, miért gondolják az amerikaiak, hogy pont ők, akik a legtöbbet teszik a terrorizmus fennmaradásáért, hogy ők maradhatnának ki. Annak idején ugye Pearl Harbour is, hát miért lenne szent és sérthetetlen Amerika. Szóval, persze, sajnáltam az ártatlan áldozatokat, meg tiszteltem a repülőn hősiesen viselkedőket - akik az ötágú házba repültek bele. És akkor érkezett Rob-mániám az életembe, amikor a Remember Me-t forgatták. Ha nincs a How to Be, nem is igen foglalkoztam volna vele, de abban a filmben rabul ejtett. Így sürgősen érdekelni kezdett a forgatás, megszereztem a forgatókönyvet. És napokon keresztül csak bőgtem. Ez a történet értette meg velem, hogy nem lehet semmi olyan távol, hogy közömbösen megvonjam a vállam és tovább haladjak. Köszönet érte Will Fettersnek, hogy megírta, és köszönöm Robnak, Tyler olyan lett, amilyen. A kritikusok véleményére soha nem adtam sokat, ennek a filmnek a kapcsán meggyőződtem róla, hogy egy birka népséggel van dolgom. Valahol, valaki leírta, hogy hatásvadász vég, és az összes bégetve utána mondta. Valahol valaki leírta hogy Rob arca kifejezéstelen, és ezt azóta szmtalan helyen olvashatjuk. Nagyon kevés kritikus látta meg a történetben azt, amiről szól, nagyon kevés kritikus képes elvonatkoztatni attól, hogy a Twilightnak az ő ízlésük ellenére sikere volt.
VálaszTörlésA végső felháborodásomat azonban az okozta, amikor az egyik nagyokos azt írta, ha ebbe a filmben egy másik színész játszik, (ha agyon üttök, sem jut eszembe a neve, a cikket nem mentettem le, akkor bizony óriási siker lett volna. Szóval az a bajuk, hogy egy angol fiatal gyerek merte felvállalni, hogy eljátssza a szerepet. SÉ milyen jól. Nos, kisregényemet befejezve, az RM örök témám bír lenni. Emlékezzünk azokra, akik életüket vesztették a világon bárhol,az értelmetlen, ártatlan embereket megölő terrorista támadásokban.
És tele maradt hibával a hozzászólásom. Bocsi, csak írtam-írtam és nem olvastam vissza.
VálaszTörléstwmmy, teljesen jó volt ez, minden sorát értettem és egyet értettem vele :) Csóró Rob, nem tudom meddig fogja még megkapni a Twilight miatt az elutasítást vagy végre egyszer egy normális, befolyásoltságmentes kritikát, de az okosok azért belegondolhatnának abba is, hogy abban a filmben végül is miért lett akkora sikere, ha előtte még petíciót is írtak ellene a regény fanjai. Valamit csak odatett, hogy egy világ képes volt megőrülni érte. Ehhez a sminkmester kevés. A RM nekem örök kedvencem lesz. Szerintem nagyot játszott benne, és aki ezt nem látja, az minimum vak. Egy percig nem láttam Edwarnak, és ha előtte nincs a TW, akkor is beleszerettem volna a szemeibe, a mosolyába, abba jelenetbe, amikor madárárnyékot játszik a lány hátán. A világ egyik legnagyobb igazságtalansága, hogy amiért vájt-tollúéknél sikk leszólni egy világsikert, onnantól a főszereplő kiteheti a lelkét a vászonra, akkor sem írnak róla jót. Soha senki le nem írta két sorban, hogy ha nem is tetszett neki az állandóan búskomor EDward, akkor szerinte milyenre kellett volna venni a figurát. Nem ilyenre. Oké. De milyenre? És az mennyire lett volna könyvazonos?
VálaszTörlésNa, mindegy, már megint nekiálltam regényt írni, ráadásul az eredeti témától rendesen eltávolodva, de még mindig dolgozik bennem a csalódottság a WFE hazai bemutatójának elmaradása miatt, a BA és a Cosmopolis jövőjének bizonytalansága miatt, meg egyáltalán, hogy bárki bármit lerakhat az asztalra, ámulva körülrajongják, csak ne ez a fiú tegye. Egyszerűen nem tudom megérteni!
Ági! Köszönöm a posztot, és azt a nagyon kifejező képet, amit mára készítettél. Letaglóz, de mindent elmond.
VálaszTörlésTwimmy, a kritikát én is olvastam és Ryan Goslingra gondoltak.
VálaszTörlésTudod, újabban ciki lett a Twilight, Rob pedig a film reklámhordozója.
Sznob itt mindenki, sznob az egész világ...