2011. november 24., csütörtök

Az "R" betű megszerzésének története :-)

Gondolom sok látogatónk tudja már, hogy két szerencsés rajongótársunknak múlt héten pénteken, sikerült szemeiket Robcinkra vetni. SŐT, egy egyedi "R" betű boldog tulajdonosai is lehettek. :-)


Álljon itt most az a levél, melyet a banyamélre küldtek a lányok. Ebben megtudhatjátok a történteket teljes részletességgel: :-)

"Sziasztok!
Próbálunk összehozni egy kis beszámolót! Ha akartok, alakíthattok belőle egy kis posztot.

SzóvalLaura gondolatai: :)
szerda éjjel én még megnéztem a filmet a barátnőimmel. Eclipset 9-től, bd-t 12-től (egyik barátnőm a wfe könyv elolvasása óta, ha nem akarunk valamiben részt venni, mindig azzal érvel, hogy majd ha öregek leszünk, a szocotthonban bánni fogjuk, hogy kihagytunk valamit. Most is így érvelt, amikor ki akartam hagyni az éjféli mozit, mondván, keveset tudok aludni),  majd rövid alvás után indultam Ágiékhoz.
Nagyon-nagyon izgatottak voltunk, már hetekkel előbb számoltuk hányat kell még aludni indulásig.
A szállást egy hostelben foglaltuk le. Az út során sokat beszélgettünk, persze Robról, de másról is, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, nemcsak Rob-ügyben. Ági férje türelmesen hallgatta a locsogásunkat, közben el-elszundítottam a rövid éjszaka után. 10 óra utazás után odaértünk, elfoglaltuk a szállást és hamar nyugovóra tértünk. Reggel, egy korai reggeli és sok-sok meleg ruha felvétele után elindultunk a Sony-centerbe. Ági és Bea kedves útmutatása alapján és Ági türelmes helyszínelemző videónézegetései után elfoglaltuk a helyünket a kordonnál, a mozi bejáratához közel. Alig volt valaki ekkor még, 9 óra körül értünk oda, egy lánycsapattal találkoztunk, akik ott töltötték az éjszakát, kb 6-7-en voltak, két izraeli lánnyal ismerkedtünk meg, utána érkezett még egy csapat, és szép lassan szállingóztak a rajongók a délelőtt folyamán. Előtte nagyon aggódtam, hogy fázni fogunk, meg fáradni, meg pisilni kell, de egyik sem volt gond, meg is állapítottam, hogy nagyon jól bírjuk a gyűrődést. :) Az idő gyorsan telt, közben sms-eket váltottunk az itthoniakkal, jöttek a tévések kérdezgetni, a járókelők is ránkcsodálkoztak, hogy miért állunk itt, amikor este lesz az esemény.

Sziasztok! Én /Ági/ is írok pár sort, így beszéltük meg Laurával, hogy teljes legyen a kép és mindkettőnk észrevételei, élményei leírásra kerüljenek.
Szóval, el kell mondanom, hogy szerintem az, hogy az egész utunk ilyen nagyon szerencsésen alakult, a véletleneknek, de főként /meggyőződésem/ Laura álmának köszönhető, ugyanis péntek hajnalban megálmodta, hogy találkozunk Robbal, meg persze a gondos tervezés is közre játszott. Például elterveztük, hogy reggeli után, kint a téren, csak falatokat eszünk és próbálunk nem tul sokat inni, ez be is jött, ráadásul egyáltalán nem szenvedtünk ettől. Még délelőtt tisztáztuk a szervezők főnökével, hogy maradhatunk ott, nem fognak minket elküldeni arról a részről, ez fontos momentum, mert már itthon ezt a helyet néztem ki magunknak, mert innen végig láttunk a vörös szőnyegen teljes hosszában, a tökéletes hely!!!!! Fél 2 körül éreztük alkalmasnak az időt, hogy elsétáljunk külön-külön a mellékhelységbe, hogy később ne legyen ebből gond, ugye az "emberi szükségletek" fontosak. Az is szerencse volt, hogy a tolakodás igazából ez után kezdődött olyan lányok részéről, aki azt gondolták, hogy 2 óra körül oda jönnek és állhatnak az első sorban. Persze minket meg nem abból a fából faragtak, hogy csak ugy hagynánk, hogy félresöpörjenek. :) Erre, úgy 5 óra körül rájöttek és megbékéltek a 2. sorral. :) Ekkor már csak egy órácska volt, hogy elkezdődjön a műsor és tényleg az egész nap baromi gyorsan eltelt, én sem gondoltam volna. Az időjárással is szerencsénk volt, mert pár fokkal melegebb volt mint csütörtökön, így komolyan állítom, hogy nem fáztunk, persze az adrenalin is dolgozott :) gondolom. Tulajdonképpen, ezek után már csak egy dolog járt az agyunkban, hogy a szerencsénk ne hagyjon el és a mi oldalunkra jöjjön aláírást osztogatni.
A pontos időt nem tudom, de kb. 7 órakor kezdtek érkezni az autók és az utolsóval ROB!!!!!
Annyi ideig nem láttuk, míg aláírást osztott a tér másik oldalán, illetve, csak kivetítőn néztük.
Onnantól, hogy elérte az emelvényt leírhatatlan volt az élményünk. Ide-oda cikázott, hol pózolt, hol interjúkat adott, de végig ott volt és mi nézhettük, áhítattal és vigyorgó fejjel. Mit is tehettünk volna?????? A katarzis akkor következett, amikor az utolsó interjúnak is vége lett és láttuk, hogy a mozi felé veszi az irányt és IGEN!!!!! felénk, a mi oldalunkhoz közelít!!!! Most értem igazán, hogy egyéb ezer videón miért szinte csak azt hallom, hogy OMG, én sem tudtam mást mondogatni csak azt, hogy úristen, úristen, nem hiszem el, sőt még most sem teljesen, egy hét múlva. 
Nagyon érdekes, hogy mi ketten eléggé mások vagyunk, de pont ezért kiegészítjük egymást. Míg Laura csendes, kifelé is, de főleg befelé mosolygós, én mindent azonnal kimondó vagyok.
Valamiért nem vártuk már meg, hogy az erkélyre kijöjjön????? valószínü eszünkbe jutott,hogy délelőtt vittek kordonokat a mozi hátsókijáratához is, és még meg akartuk nézni ott is ha lehet. Elindultunk és felfedeztük a fekete autókat, meg hogy már ott is várakoznak, de még pár pillanatra elcsíptük. :)))) Az ezt megelőző percekben én már teljesen nem bírtam magammal és valószínű, mint egy óvodás úgy viselkedtem, de nem bánom!!!!!! Mikor már elindultak az autók, mi is elindultunk a parkoló felé, de észrevettem, hogy pont az irányunkba jönnek, rátettem egy lapáttal és az utcasarkon, mint egy őrült integettem, ugráltam örömömben a 2. lesötétített autó felé. :)))))))) 
Most, hogy ezt leírtam, szinte ugyan az-az érzés kapott el, fenomenális, elmondhatatlan!!!!!!
Végül, de nem utolsó sorban, nagyon köszönöm a páromnak ezt a kalandot, mivel személyesen tapasztalt ebből az őrületből valamennyit, mondta is, hogy le a kalappal Rob előtt, ahogy ezt kezeli. Nekem ennyi elég. :)))))))

Itt folytatom (Laura)
Igaza van Áginak, én csendesen éltem meg, mint egy álmot, azt az egészet, ahogy odajött hozzánk, azt hittem sírni fogok, de a könnyeim csak akkor eredtek el, amikor veletek beültünk a moziba, (de akkor nagyon, meg most, és remélem nem jön be senki most hozzám a könyvtárba). A Cosmopolis könyvemet vittem, ami szerb nyelvű, de Robnak nyilván az ismeretlen borító láttán az volt a logikus, hogy német és meg is jegyezte:
O, german copy....
Eltelt néhány másodperc, mire rájöttem, hogy nekem mondta, nem tudtam megszólalni, azt is csak a videón láttam, hogy mennyire nevettünk Ágival, amikor az aláírást megkaptuk. Arra azért emlékszem, hogy megköszöntem. És emlékszem a hangjára is, de az arcára, ahogy ott áll előttem, arra nem.
Hát lányok, jó volt leírni és újraélni. Biztos, hogy még szeretném többször is látni Rob-ot, várom a következő premiereket. :)

Ági:
igen, várjuk és biztosak vagyunk, hogy menni is fogunk, mert nem elég egyszer, kétszer látni, mindig többet és többet akarunk!!!!!
Már most el lehetne kezdeni a BD2 premierjére szervezkedni, szinte biztos, hogy megint lesz Berlinben, persze ez csak megérzés és a tuti információra még kb. 10 és fél hónapot kell várnunk, de jobb előbb, mint később eldönteni, hogy megyünk!!!!!!
Sok-sok puszi, sziasztok lányok, mi maradunk Rob-rajongók még sok-sok évig, mert meggyőződésem, hogy Rob igazi művész, és nagyon jó ember, valamint okos is, és további csodálatos karrier áll előtte. :)

Ági és Laura "


8 megjegyzés:

  1. Lááányok! Nagyon felpörgetett a beszámolótok!!!
    Igaz, Laurával nem tudtunk beszèlni, de Ági most is előttem van, amilyen élvezettel, izgalommal és letörölhetetlen vigyorgással mesélte a történteket másnap, hulla fáradtan XDDDD
    És a mesés szürke szempárt... *sóh*
    Eszméletlen, hogy ilyen életre szóló élményben volt részetek, nagyon örülök neki!!!
    Jó szervezést, 11 hónap elrepül pikk-pakk ;)
    És remélem, megismétlődik a csoda!!!
    Puszi
    (és köszi, hogy engedtétek megsimítani azt a bizonyos R-t) ;)

    VálaszTörlés
  2. Szerencsések. :) Öröm volt olvasni a beszámolótokat. :)

    VálaszTörlés
  3. Lányok! Nagyon irigy vagyok, a legjobb értelemben, hogy nektek sikerült. :) Köszi a beszámolót.
    Én bizony elsírtam magam áprilisban, mikor nem sikerült Robhoz közel férkőzni, ill. fordítva. De tudjátok, hogy ez Dííínnek volt köszönhető. :( Na mindegy, a lényeg, hogy segíteni tudtunk és nektek összejött. Egy biztos, hogy addig mi sem nyugszunk, míg nem sikerül nekünk is! :)

    VálaszTörlés
  4. Lányok, mint szombaton is mondtam, esz a sárga irigység, de csak módjával. Igazán örülök, hogy nektek sikerült közel kerülni Őhozzá. Remélem, egyszer nekem és a többi banyócának is sikerül, valahol, valamikor. Legyen ehhez Robunknak szép hosszú filmes karrierje, sok-sok közelben tartandó vörös szőnyeggel, ahol a nyakába ugorhatunk.

    VálaszTörlés
  5. Lányok nagyon örülök, hogy sikerült Robhoz oly közel kerülnötök, mint sok millió nő vágyálmában. Kívánom mindenkinek, hogy sikerüljön, akár jövőre, akár később, egyszer, vagy többször találkozni vele. :)

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok!
    Nagyon jól esik, hogy velünk örültök, köszönjük!
    Tényleg életre szóló élmény volt látni Őt!!!
    Remélem legközelebb majd tudunk úgy találkozni, hogy nem rohanok el, mint a hétvégén, szeretném én is beszélgetni veletek :)
    Laura

    VálaszTörlés
  7. a "legfontosabbat" elfelejtettem:) amikor már elindultunk haza, felhívtam a kisfiamat /18/ és eszeveszetten meséltem neki, mi történt, azt mondja nekem, "anya, olyan a hangod mintha be lennél szívva" erre én, persze ROBDROG!:)))))

    VálaszTörlés
  8. agi :) Jó fej családod lehet!

    VálaszTörlés