2011. december 4., vasárnap

Kultúrális vasárnap reggel 1

Köszönjük Bugsynak, hogy rátalált erre cikkre és  lefordította azt twmmy fia, Andris segítségével. :-) 
Nem éppen kedves kritika a BD-ről, de legalább el tudjátok mondani az ellenvéleményeteket. ;-) 



Nem annyira horror, sokkal inkább borzalom

Az élet végül elhagyja a vámpíros eposzt, amely eddig összesen 2 milliárdot hozott világszerte


Furcsa hibrid ez az utolsó Alkonyat: egyfelől orvostudományi horror, másfelől giccses Victoria's Secret katalógus-forgatás. Elég lesz hozzá, hogy megfagyjon az ereidben a vér és megálljon a szíved, és mi pontosan ezt gondoltuk, hogy megtörténik Bella Swannal, ha hozzámegy a vámpír Edward Cullenhez. Hogy lehettünk ennyire naivak?

Kiderül, hogy Bella késleltetni akarja vámpírrá válását és ragaszkodik meleg emberi testéhez a mézeshetek alatt. Edward – az előző 3 filmben mutatott vérszomjas hajlamaihoz képest – meglepő módon, azon dolgozik, hogy visszatartsa magát a harapdálástól, miközben Bella csipkés alsókban próbálkozik. Természetellenes, de nagyon atletikus aktus zajlik le vámpír és ember közt, aggasztó eredménnyel.

A Breaking Dawn feltérképezetlen és a tini és kora huszonéves rajongói tábora számára talán nem megfelelő területre viszi a vámpír franchise-t. Nem a szex az, ami ijesztő, hanem a sebészkés és a repedő bordák hangja. Spoilerek következnek, de feltételezem, hogy kultúránk annyira telítődött Stephenie Meyer könyveivel, hogy nem maradtak titkok. Bella terhessége csúnya, brutális és rövid, és nyílt hirdetője az amerikai önmegtartóztató mozgalomnak.

A csinos vegetáriánus vámpírok, bolyhos vérfarkasok és lágyan megejtett csókok napjai elmúltak. Edwardként és Bellaként Robert Pattinson és Kristen Stewart továbbra is meggyőzően adják legjobbjukat és hiteles képet vágnak az egyre nevetségesebb jelenetekben. Taylor Lautner, mezítelen felsőtestű vérfarkasként, különben is csak egyszerű arcot tud vágni, de megtanulta szemöldökét sokatmondóan felvonni, amely jelentős előrelépés színjátszási technikájában. A hagyományos farkas-vámpír ellentét azonban már megszokott háttérzajnak tűnik.

A furcsa félvér témánál maradva, a vámpír-ember magzat úgy tűnik kiszívja Bellából az életet és Stewart a terhesség előrehaladtával egyre csontsoványabb lesz. Ahogy a baba nevét latolgatják, Jacob nem tűnik túl aggodalmasnak: „nem én tűnök úgy, mint aki egy démont hord a szíve alatt.” Bella úgy néz, mint a benarkózott Hófehérke, és kétségek között hagyja a közönséget, hogy vajon hol ér véget a CGI, és hol kezdődik az anorexia.

Bill Condonnak, a rendezőnek, kemény anyagot kellett beletöltenie egy 12A-s besorolású filmbe, de láthatjuk rajta az amerikai cenzúra gyengítő kezét is: az oly régóta várt trópusi szerelmi jelenetet Esme szigetén lélektelen, lendület nélküli sötétre vágták. A cenzorok azonban úgy tűnik, nem aggályoskodtak, amikor a Bellán Edward által elvégzett császármetszésről volt szó, amely kockáról kockára olyan, mintha az Alien-ből vágták volna ki.

Condon rendezte néhány éve a Kampókéz 2-t, és ennek az emlékei kellemetlenül kirajzolódnak. Ugyancsak mentőövként nyúl egy rockballadához, mikor minden más – mint például az erőtlen forgatókönyv – magára hagyja. A megelőző Eclipse-szel sokkal jobb munkát végzett.

Ennek ellenére nevethetsz, ahogy mi is tettük, hisztérikusan, az összes rossz pillanaton, mint mikor Edward emberi vért kínál Bellának egy szívószálas pohárból, így „legyen számára kényelmesebb”. A mód, ahogy Jacob letépi pólóját, a második pillanatban, ahogy feltűnik a színen, szintén fütyülésre méltó. Plusz a nászutas hálószoba úgy néz ki, mint ami ipari méretű takarítást kíván: a négy oszlop szilánkosan törve, a keret szétmorzsolva, míg a szétröppent tollak párna harapást sejtetnek. A kimaradt részeknek fantasztikusnak kell lenniük.

Ugyancsak érdekes volt az esküvő teljes fél órája. Mint minden családi összejövetel, ez is gyomorszorítóan kellemetlen volt, különösen a rózsaszín szemű, szőke alaszkai vámpír rokonság feltűnése. Bella divatosan, ezüst cipőben és Pippa Middleton-féle fenékölelő ruhában vonult végig. Jól működött az álom képsorban, ahogy mindenki fehéret viselt és a boldog pár megette az összes vendéget.

Ennél szürreálisabb fércműre egyetlen esélyünk van, a BD2 jövő évi felbukkanásakor.

Kate Muir, The Times 2011. november 16.

beanene


6 megjegyzés:

  1. Kövezzetek meg, de én jól szórakoztam a cikken :) Tulajdonképpen mindenben igaza van. És tényleg, annyira nem volt hosszú a film (talán a legrövidebb eddig a sorozatban), hogy a nászútról, a nászéjszakáról ne lehetett volna plusz 10 percet beletenni. Biztos voltak olyan jelenetei, amik a szaftos horror szülés mellett még belefértek volna a korhatárba. Annyira szeretném már valaki olyannak a véleményét olvasni a filmről, aki a könyvet nem olvasta!

    VálaszTörlés
  2. Hát, ha lecsupaszítjuk a filmről a rajongást, zerintem a kritikának végül is igaza van. és még csak szólni sem szólhatunk,mert Robunkról nem mond semmi rosszat, sőt, kvázi megdícséri... Amúgy meg sajnos, sza*rból nem lehet várat építeni. Sztem az esküvős rész rágógumi hosszú, bár szép, mint minden esküvő( nekem az álomesküvős jobban tetszik), a nászutat úgy ahogy van elbszarintották... Egyáltalán nem érződik ki belőle az a vívódás ami Bellában és Edwardban is megvan , és ami még a könyvben is benne van, csodák csodájára. Attól még Rob gyönyörűséges benne és ahogy vigyorog és morog....
    Vannak benne művészi hosszú képek bellácskáról (üsse már le azt as nőt valaki), csak a lényeg maradt megint le ... mint minden alkonyat filmből. Ez van. De... mjobb, mint az Eclipse. Nekem a sorrend Twilight, New Moon, BD, Eclipse...

    VálaszTörlés
  3. A kritika helytálló és semmi "vadító" nincs benne, ami nem lenne relatív. Nekem már a NM-tól kezdve folyamatos problémám a forgatókönyvvel és annak írónőjével van. Az egész sagának az a legnagyobb problémája, hogy nem volt egy tökös legény a placcon, aki elhajtotta volna ezt a színtelen, szagtalan nőt, aki ebből a remek könyvből egy ilyen semmitmondó forgatókönyvet tudott összehozni.

    Ebben a filmben Kristen játéka nekem tetszett, végre nem csak a folyton tátott száját láttam, hanem játszott is. A hajak rettenetesek, a ruhák elmennek, Robunk szép vőlegény, bááár a Bel Ami-ban lesz csak igazán nekünk való.

    VálaszTörlés
  4. Jah, Biri, Bel Ami... már látnánk!

    VálaszTörlés
  5. De beus, hol a Te ellenvéleményed?

    Golden, sztem ez a kritikus nem olvasta a könyvet v. legalábbis úgy gondolom, akkor hivatkozna rá v. összehasonlítaná vele.

    Számomra a gyenge forgatókönyv mellett a filmek legnagyobb rákfenéje a KORHATÁR! Komoly dolgokról szólna ugyebár a könyv, amit ha rendesen, kellő nyíltsággal és drámai mélységgel tálalnának - egye fene, legyen naturálisabb a szülés, de cserébe ne vicceljék el a nászutat - magasabb besorolást hozna... de talán egy minőségibb filmet eredményezne.

    Igen, a forgatókönyvre mondhatnánk azt, hogy már megszoktuk, de én nem tudom megszokni! 1-1 filmen belül rosszak az arányok, nincsenek az egyes részek lekerekítve, átvezetve egymásba. Mintha mindent ki akarnának pipálni, majd tovább lépni.

    Sokszor nem érezni a színészi játékban a jelenlétet, az átélést. A meghittséget, a vonzalmat, az aggódást, a szerelmet.... Taytay alakítását meg már annyit szidtam a csetben, hogy itt inkább nem teszem.

    Szóval itt látszik, hogy megy a minél szélesebb közönségnek készítés leplébe burkolt pénzhajhászás az igényesség rovására.

    Azt meg, hogy egy olyan rendező, mint Bill Condon minek érdeklődött a saga iránt képtelen vagyok megfejteni.

    Na, itt hagyom abba!

    VálaszTörlés
  6. Mindenkivel egyetértek. :)

    VálaszTörlés