Most igazán könnyű dolgom van, csak előhúzom az egyik fotót, amit berlini kirándulásunkon készített kis társaságunk azon tagja, aki képes volt a fényképezés műveletének elvégzésére az őrület közepette.
Bugsy kérésére és hathatós közreműködésével egy ruhapróbálós kép is előkerült a net világából. Bevallom, ebben lehet jobban tetszett volna, mint az öltönyében.
Rob (és nyú) még 1 berlini promó alkalmával próbálgatott Burberry zakókat. Tessék kitenni abból is 1-2-3...4-et! Nyútól most eltekinthetünk....
VálaszTörlésAzok nincsenek a saját gyűjteményemben, Bugsy! Nem voltam ott!
VálaszTörlés...és a tömegben valahol ott állunk mi is twmmyvel. xd De szép is volt :D
VálaszTörlésBugsy, nem a zakók miatt utaztunk annyit. ;)
Jah, képes volt. De csak erre az egyre, utána már inkább a szemét legeltette XD Addig a pár pillanatig amíg látta arany csillagszeműt. :)
VálaszTörlésIrigykedve olvasom a posztot. El sem tudom képzelni milyen lehet, amikor ott áll tőled pár méterre, teljes életnagyságban: A FÉRFI!
VálaszTörlésMindig arra gondolok, hogy megpróbálnék - minden önuralmamat összeszedve - nyugodtan állni és nézni ŐT!
Aztán persze, az is lehet, ha egyszer megtörténne és a közelébe kerülnék a nagy elhatározás szertefoszlana, kivetkőznék önmagamból és úgy visítoznék, mint egy őrült fruska!:)
A második variáció (ez a valószínűbb) a ledermedés állapota. Amikor is gyökeret eresztenék, megszólalni sem tudnék, sőt abban a pillanatban a saját nevemet sem tudnám kibökni!:)
A harmadik, amikor a locsi-fecsi fázis van porondon. Be nem állna a szám és kb. ilyen értelmetlen kérdéseket szajkóznék a körülöttem lévők felé: -Láttátok? -Láttátok?
Hát persze, hogy láttátok, hiszen Ti is ott álltok mellettem, kicsit balra. :)
Köszi, a posztot. Jó volt eljátszani a gondolattal...
köszi, twmmy!
VálaszTörlés