Óda

A Jóbarátok Phoebeje nagy kedvencem. Óriási figura a maga elvarázsolt életfilozófiájával. Ő már írt egy dalt az ....öööö…intim részünk szőrzetéhez.

Bár múlt heti feladat volt, de én most vetem rá magam a „témára”és folytatva a Phoebe által elindított irányzatot, íme egy szösszenet a szöszről.

 Óda Rob mellszőréhez

                                   

Férfinépnek egyik éke,
a mellkasnak szöszmöréje.

Robunkat már rég figyeljük, 

górcső alá sokszor vettük.

Nem borotvált, nem gyantázott. 

Melle trimmelést nem látott.

Lám mily csodás a mellgyepe!

Tesztoszteron legszebb jele.

Ó ti kusza selymes szálak, 

ujjaimmal befonnálak…

hopp… tovább száll gondolatom, 

libabőr fut a nyakamon.

Pedig cudar meleg van bent, 

talán ettől vagyok „agyment”.

Épp az imént néztem végig, a Diornak új „cégérit”!

Csókos képnél bólintottam! Emígy kell ezt Robci!  Jól van!!

James Dean nyomában - kis csóka - csapjál bele a lecsóba!

Gombolj inget, villants picit, s elfelejtjük, Guccit, Riccit.

Christian sem ma született, ismeri a női nemet.

Tudja, milyen sikert arat, ha beveti a nagyvadat.

Kicsikét elkalandoztam, de mint látom, ott is megvan!

Illat promóban is együtt, Rob és szőr,….mert így szeretjük!

Látod, látod? Ódát zengek. Hatása a nagy melegnek.

Befejezem, ahogy kezdtem, itt elvágom szőrös versem.

moncsi