Nekem most a keze. Vagy mindig? Bááár, a szeme is. Meg a lába. Sebaj, ma a kezénél maradunk.
És mára kész is vagyok. Ha nem lennének ezek az örök darabok...
Hiába, na. Ebban van szeme, keze. Sóhajhegyek, mert a zene is olyan, ami csak úgy repít a tengerparti éjszakába.
-twmmy-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése