Géphalál

a köbön, dolgozóban ezer tennivaló, nem beszélve holmi felújítási munkálatokról.
Hiányzásom indooklására ennyit.

Jutka, GRATULÁLUNK!!!

Új kép a Henry Costin öltözetben a szokásos helyen.  Nem igazán az én világom ebből az időszakból a férfiak fazományozása :). Esetleg a 18-19 évesek...

W.G. Whitaker 1897

Még akár találkozhatott is a Costinnal.

Van némi restanciám, de az összes Life-al kapcsolatban megjelent interjú ugyanaz. Ami nem is fura, mert egy napon készült mindegyik, gondolom a berlini sajtótájékoztató utáni kerekasztalnál.

Egyet azért kiválasztottam, kicsit más a szövegezése. 

Knack Belgium

Még a tinibálványok is felnőnek és Robert Pattinson esetében még színész is lesz belőlük. Rob az
új filmjéről, a Life­ról beszél, ami egy életrajzi dráma Anton Corbijn rendezésében, és a
kapcsolatról a fotós Dennis Stock és a filmlegenda James Dean között.
Pattinson: „Egyből megértettem, hogy Anton miért Dennis Stock­ot akarja velem eljátszatni és
nem James Deant,” magyarázza Pattinson a meglepő, de okos választást. „Az emberek egyből
hasonlóságokat találtak volna kettőnk között. De én távolról sem nézek ki úgy mint Dean, sem
kívülről, sem színészként. És nem is haltam meg 24 évesen. Az egyetlen dolog ami közös
kettőnkben, hogy mindketten híresek vagyunk. Dean azoknak köszönheti a hírnevét, akik felnéztek
rá és tanácsokat kértek tőle az életükhöz Dean filmjein keresztül, Dennis Stock képein keresztül, a
személyiségén és a titokzatosságán keresztül. Én azoknak köszönhetem a hírnevem, akik rajongtak
a Twilight könyvekért és hogy elfogadtak az egyik kedvenc szereplőjük arcaként.”
I: Dean számára a hírnév nehéz teher volt. Te hogy boldogulsz vele?
RP: Most már könnyebb, mint az elején volt. Amikor megvolt az áttörésem a Harry Potter és a Tűz
Serlegével (amiben Pattinson Cedric Diggory­t játszotta), az emberek felismertek az utcán és
aláírásokat kértek, de a Twilight alatt az egész őrültek házává vált. Nem tudtam anélkül elhagyni a
házamat, hogy ne követtek volna sikoltozó rajongók vagy a paparazzi. Két éven keresztül órási
probléma volt ez számomra és rendszeresen összeomlottam. Voltak pillanatok, amikor el voltam
veszve, elhatárolódtam mindentől és mindenkitől. Mert nem voltak meg a mindennapos dolgok.
Parkban való sétálás, egy ital a barátokkal, de hét év LA­ben hozzászoktatott az új életemhez.
Kényelemben érzem magam. Azt is észrevettem, hogy a legrosszabbnak vége. Nemrég elmentem a barátaimmal Londonban és az rendben volt. Az emberek csak hagytak lenni. Egy szakáll és
piszkos pulcsi mindig segít (nevet).
I: Mondja ezt egy stílusikon és a Dior poszterfiúja.
RP: (nevet) Én stílusikon? Szerintem vicces, ha az emberek összeraknak a divattal. Egyáltalán nem
érdekel a divat. Mindig ugyanazok a pólók és egy kabát van rajtam. Néha hetekig is. És mivel az
elmúlt években sokat utaztam, alig van ruhám.(És amit a cofival vettél szerte európának a nyugati felén???? Azokat elfelejtetted? ) Ami nagyon furcsa. Szinte mindent elloptam, amiket kaptam a premierekre. Csak ne kérdezd, hogy hol hagytam azokat a ruhákat.
I: Vissza a Life­hoz: Dennis Stock 2010­ben halt meg, de ha tanácsra lenne szükséged a fotózás
kapcsán, bármikor fordulhatnál Anton Corbijn­hez.
RP: Ez igaz. Amellett, hogy rendező, Anton fotós is, aki sok híres embert fotózott már és adta meg
nekik a közéletben ismert képüket. Gondolj a Joy Division­re vagy a Depeche Mode­ra. Egyből
Anton ikonikus képei jutnak eszedbe, amint kiejted a nevüket. (Én meg még nem is láttam őket. Annyira azért nem érdekelt a Corbijn munkássága...) Anton tökéletesen tisztában van
azzal, hogy milyen hatása van egy képnek, mennyit tud megmutatni vagy milyen manipulatív tud
lenni. Az első dolog amit Anton csinált az volt, hogy a kezembe nyomott egy kamerát és kérte,
csináljak egy riportot. Akkor fedeztem fel, hogy sok közös van a színészkedésben és a fotózásban.
Dennis egy félénk emberke (eddigi riportokban nemigen úgy beszélt róla, mint félénk emberről...) volt aki attól félt, hogy soha nem lesz annyira jó, mint amennyire remélte. Ez a bizonytalanság sokáig visszatartotta a lehetőségeit. De végül megismerkedett Dean­-nel és megértette, hogy sok függ az anyagon és azon, kik vannak a lencséje előtt. Ez vonatkozik a színészkedésre is, ha profi szinten akarod művelni. Csak akkor lehetsz jó, ha a forgatókönyv jó, ha a rendező jó és tudod, hogy hova akarsz kilyukadni. 

(Na, már megint kimoderáltam egy-két megjegyzésemet, még mielőtt megint megkapom, hogy nem rajongó vagyok. Bár máig nem értem, miért nem lehetek úgy rajongó, hogy kritizálom, ami nem tetszik.)

-twmmy-