Esküszöm, nincs türelmem megkeresni, hogy lefordítottuk-e már. Hát, nem találtam...
RP: I read the script quite a long time before I decided to
do it and thought it was very-very-very solid and kind of interesting period in
history and an interesting take on such a massive character as James Dean. It was
so dependent for me on who was playing Jimmy. That – the whole movie for me.
Even when I met Anton, if they just cast some guy who’s a James Dean look
alike, I couldn’t have done the movie. However great Anton is, I just don’t
think he would have cast a James Dean look alike anyway.,
Elég sokkal azelőtt olvastam a forgatókönyvet, hogy
eldöntöttem, hogy megcsinálom és azt gondoltam, hogy ez egy
nagyon-nagyon-nagyon alapos forgatókönyv volt, a történelem egy érdekes
részében és érdekes megközelítéssel egy olyan nagy karakterről, mint James
Dean. Számomra attól függött szinte minden, hogy ki fogja Jimmy-t játszani. Az
egész film ezen állt. Még akkor is, amikor találkoztam Antonnal, ha csak egy
olyan színészt fogadnak fel, aki hasonlít rá, akkor nem tudtam volna
megcsinálni a filmet. Bármilyen jó is Anton. Bár nem hiszem, hogy csak egy
hasonmást szerződtetett volna.
And then they cast Dane as James Dean and I thought Dane was
great for a long time and I generally don’t work with a lot of guys my own age,
and I thought that was another part of it as well.
És aztán Dane-t szerződtették James Dean szerepére. Már
régóta nagyszerűnek tartottam Dane-t és általában nem dolgozok korombeliekkel,
szóval ez is egy fontos része volt számomra.
I guess with me Dane and Anton all were looking at it as a
totally different movie. I never looked at it as a movie about a photographer.
That took me a while, however ridiculous it is. And I only started realizing it
really how the photographer felt at the beginning of the shoot after thinking
about it for ages, and also talking to Anton seeing that Anton’s connection,
someone who’s quite inhibited when he was younger and stuff and the camera is
the only way you can connect to people. And I think Stock has a little bit of
that, he has so many insecurities, but he can boss people around as soon as
he’s holding the camera. It’s a shield. I think Anton does understand that.
Well, he obviously does. And Dane’s thinking about the movie as James Dean and
Anton as the photographer and I’m just thinking about a guy’s shitty dad.
Szerintem én, Dane és Anton mindhárman máshogy tekintünk a
filmre. Én soha nem egy fotós szemszögéből néztem a filmet. Ez eltartott egy
ideig nekem, bármilyen röhejesen is hangzik ez. Csak akkor kezdtem el
felismerni, hogy hogyan is érezhet a fotós amikor elkezdtünk forgatni és
akkorra már rengeteget gondolkodtam a filmen, aztán amikor láttam Anton
kapcsolatát, aki, mint mondta, fiatalként egy gátlásos ember volt, és a kamera
volt az egyetlen módja, hogy kapcsolatot teremtsen az emberekkel. És szerintem
Stock is ilyen volt valamennyire, annyi bizonytalansága volt, de amint a kamera
a kezében volt, parancsolhatott az embereknek. Egy pajzs volt. Szerintem Anton
megérti ezt. Nos, nyilvánvalóan érti. És Dane ugyebár James Dean szemszögéből
gondolt a filmre, Anton fotósként, én pedig úgy, hogy a srác egy szar apa.
I went to the Leica office in London and they gave me a
brief explanation of how to do it. But it’s definitely a skill, it’s not like
someone can show you how to use the camera and then you can take pictures
afterwards. You can sort of understand it, but it takes a long time to even be
able to take okay pictures. Let alone good ones.
Elmentem a Leica irodájába Londonban, ahol tartottak egy
rövid előadást arról, hogy hogyan is működik. De ez mindenképpen egy képesség,
nem olyan, hogy valaki megmutatja hogyan használd és aztán csinálsz pár képet.
Nagyjából meg tudod érteni, de sokáig tart, mire legalább egy oké képet tudsz
csinálni. És akkor még messze vagy a jó képektől.
Before I shot this, I started shooting on the same Leica
that Stock had and I really like it. It’s like a forgotten art now and soon to
be totally forgotten. But there’s something quite gentle about it, compared to
digital photography, cause you can just, there’s a certain aspects of it, you
can’t force a picture, you’re so reliant on natural light and stuff that you
really have to actually look first, you can’t just, if you’re shooting on an
iPhone or whatever, you can take picture of anything and just put a filter on
it afterwards or whatever. But with the Leica you kind of, it’s strict
parameters.
Mielőtt forgattunk, csináltam pár képet azzal a Leica-val,
ami Stock-é volt és nagyon tetszett. Olyan ez, mint egy elfelejtett művészet,
és hamarosan teljesen feledésbe is fog merülni. De van benne valami finom,
főleg a digitális képekhez képest. Van egy bizonyos jellege, nem erőltethetsz
egy képet, nagyon függ minden a természetes fénytől és egyebektől, tényleg
nézned kell először. Ha egy iPhone vagy ilyesmivel csinálsz képet, akkor bármit
lefényképezhetsz, aztán legfeljebb szűrőt teszel rá, vagy bármi. De a Leica-val
szigorú paraméterek vannak.
I think Dennis’ biggest problem is he can’t appreciate his
own work, cause he was taking good photos before he met Jimmy as well, but he
just didn’t regard them as anything worthwhile. And he wasn’t being rewarded
for them. But I think when he sees East of Eden, he sees an artist, like the
kind of apex of his talent and because Jimmy likes him and it’s basically when
Jimmy gives him approval of the photos he allows himself to think himself as an
artist cause he respects Jimmy’s work so much.
Szerintem Dennis legnagyobb problémája, hogy nem tudta
értékelni a saját munkáját, mert már azelőtt is jó képetek csinált, hogy
találkozott Jimmy-vel, de nem tekintette a munkáját értékesnek. És nem is
jutalmazták érte. De szerintem amikor megnézni az Édentől Keletre filmet, egy
művészt lát, aki a tehetségének a csúcsán van, és mivel Jimmy szimpatikusnak
találja, és lényegében Jimmy ismeri el a képeit, akkor engedi meg magának, hogy
művészként gondoljon magára, annyira tiszteli Jimmy munkáját.
2015
-twmmy-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése