Most David Michod interjú

Ez az eredeti cikk helye

És itt a fordítás

Cannes: Miért várt David Michod négy évet, hogy kövesse az Animal Kingdomot a Roverrel, amiben Robert Pattinson szerepel

Négy éve volt, hogy az ausztrál rendező David Michod nagy sikerrel mutatta be első filmjét a Sundance Film Fesztiválon, az Animal Kingdomot. Végre visszatért az ugyanolyan erőszakos és sivár The Rover filmmel, amit most mutattak be versenyen kívül a Cannes Film Fesztivál alkalmával és júniustól lesz látható az A24 jóvoltából.

A történet 10 évvel a társadalom összeomlása után az ausztrál sivatagban játszódik, a Rover középpontjában Eric (az Animal Kingdom sztárja, Guy Pearce), egy megfáradt, kemény ember kerül furcsa kapcsolatba egy fiatal, társadalmilag esetlen amerikaival (Robert Pattinson), miután ellopják az autóját. Az új ismerősének a segítségével Eric nekivág a véres útnak, hogy bármi áron, de visszaszerezze az autóját.

Az Indiewire Michod-val beszélgetett a fesztiválon szerzett tapasztalatairól, továbbá arról, hogy miért tartott ilyen sokáig követni az Animal Kingdomot és miért Pattinsont választotta arra a szerepre, ami biztosan meg fogja lepni a színész sok rajongóját.

Ez az első alkalom, hogy Cannes-ban vagy. Hogy tetszik?

Olyan, mint amilyennek mindig is képzeltem. Az őrület részét. Egy érdekes keveréke a pénznek és az eszméletlen luxusnak az igazi és őszinte tisztelettel a mozi iránt. Máshol még nem tapasztaltam ilyet.

Milyen ez összehasonlítva a Sundance-s bemutatkozásoddal?

Úgy hiszem, bizonyos módon a Sundance igazán illett az Animal Kingdomhoz. Sokat gondoltam arra a fesztiválra ezen a héten, mert emlékszem milyen volt becsusszanni a Park City-be teljesen ismeretlenül, nem szerepelve senkinek a radarján, hogy aztán az első vetítés után fejre álljon az életem.

Most viszont érzem az alapos vizsgálást és az elvárás súlyát, ezért nomrálisnak tűnik ez az egész vörösszőnyeg a kamerák ezreivel, ellentétben a gyönyörű Sundance-vel, ahol nincs szőnyeg. Csak emberek, akik a hidegben nézik a filmeket.

Az, hogy Robert Pattinson melletted volt, biztos emelte a fotók számát tegnap a vörösszőnyegen.

Igen, voltak olyan pillanatok, amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen egyik kamera sem rám irányul. (nevet)

Visszatérve az elvárásokra, hogy néztél szembe velük anélkül, hogy megőrültél volna?

Úgy, hogy másik munkával elvontam a figyelmemet. Ha nem ez lett volna, akkor az elmúlt pár hónapban csak ültem és kínoztam volna magam. De furcsa volt. Itt ez még nyilvánvalóbbá vált. Rájötteml hogy hagynom kell az egészet. Nem tudom irányítani mások elvárásait.

Amit megcsináltál két filmet, a lehetőségek spektruma hirtelen sokkal szűkebb lesz. Úgy érzem értem, miért vannak összehasonlítások a második nehéz album esetén. Azt hiszem, ha ezen túl leszek, minden a helyére fog kerülni.

Ugyanakkor azért biztos jó érzés, hogy ezek az elvárások megvannak.

Igen, ijesztő, mégis mi lenne az alternatíva? Hogy senkit nem érdekel a filmed?

Egyike vagy azoknak, akik egyből elolvassák a média filmről kialakult véleményeit?

Kicsit, de csak a szemem sarkából. Számomra ez egy nagyon fontos része a filmkészítési procedúrának. Mire befejezem úgy érzem, hogy elvesztettem a perspektívát. Ez a folyamatnak az a része, amikor megtudom, hogy illik a világba. Hogyan fogadják, illetve rémisztő módon azt is, hogy mit jelenthet részemre és a karrierem irányára.

Mit szeretnél, hogyan fogadják a Rovert? Én úgy találtam, hogy nagyon sivár, nihilista történet. Ilyen szavakkal jellemeznéd te is? A kritikusok egy mérges munkának jellemezték, mint az Animal Kingdomot.

Bizonyos értelem igen, ez egy mérges film. Úgy érzem mérgesebb voltam, amikor írtam. Ugyanakkor szerintem az Animal Kingdom mérgesebb, mint ez. A furcsa drámai helyzet amiben a karakterek maradnak az Animal Kingdom végén, az egy igen szeretet nélküli helyzet. Ezzel ellentétben ez a film, minden brutalitása ellenére, az emberi kapcsolatnak egy szinte szentimentális részén fejeződik be.

Cannes egyik legkönnyebb jeleneteként büszkélkedhet az, amikor Pattinson karaktere Keri Hilson dalára énekel egyedül az autóban.

Te vagy az első, aki ezt megemlíti! Úgy éreztem, hogy az lesz valami. Amikor az Animal Kingdom sajtókonferenciáján voltam, mindenki az „All Out of Love” dalról kérdezett.

Miért választottad azt a dalt?

Az egyik kihívása ennek a filmnek az volt, hogy a jövőben játszódik, ezért a zenei választások elég nehéznek bizonyultak. Úgy képzelem, hogy a pop még mindig egy működő zene lehet, mint a klassziks rock megfelelője. A film annak a pontjában arra akartam emlékeztetni a nézőket, hogy Rob karaktere egy elveszett srác, olyan, ki más körülmények között szerette volna a popzenét. Csak azt akartam, hogy az a pillanat egy erős emlékeztetője legyen annak, hogy ő csak egy gyerek akar lenni.

Robert szereplésére térve, egy igazi meglepetés a Roverben. Miért választottad őt?

Találkoztunk. Még mindig nem láttam a Twilight filmeket. Nem érzem, hogy kellene. Azelőtt találkoztam vele, hogy tudtam volna, hogy megcsinálom a Rovert, és egyből szórakoztatónak találtam (csábítót mégse akartam írni, bár azt is jelenti :P )

Miért találkoztál vele, ha nem ismerted a munkáját?

Semmiben nem láttam. Ez a furcsa dolog ami akkor törénik, ha valami rád irnyítja a figyelmet – milliónyi vakrandin találod magad. Ez egyike volt azoknak. Tényleg nem tudtam semmit róla, de nagyon szimpatikusnak találtam. Nagyon okos volt, vicces és nyitott. Úgy tűnt, nagyon jó ízlése van. Érdekes és eklektikus tudása volt a moziról. Amikor elérkezett az idő, hogy színészeket keressek a Roverhez, volt az a furcsa érzésem, hogy őt akarom látni a leginkább. Szerencsére ő is meg akarta csinálni a filmet.

De rendesen megdolgoztattam. Három vagy négy órán keresztül csináltunk próbafelvételeket, de már az első pár percben tudtam, hogy megtaláltam az emberemet. A következő pár órában csak felderítettünk dolgokat. Segített nekem megtalálni a karaktert.

Mi volt annak az oka, hogy nem szerepeltetted az Animal Kingdom sztárját, Joel Edgertont, főleg, hogy ő is részese volt a Rover történetének megírásának?

Joel és én beszéltünk erről. Amikor elkezdtünk dolgozni ezen a történeten nem tudom, hogy volt-e ötletünk azzal kapcsolatban, hogy ki legyen benne. Aztán elmentem és elkezdtem írni a forgatókönyvet, és nagyon hamar kiderült, hogy Guy számára írtam. Nagyon fontos volt, hogy ez az ember a 40-es éveiben járjon, olyan valaki aki emlékszik, mi volt korábban. Lenyűgöző, milyen különbségeket ad egy apróság, olyan valami, mint hét vagy nyolc év korkülönbség.

Milyen beszélgetéseid voltak Joellel, ami arra vezetett, hogy megírd a Rovert?

Eredetileg azt hittük, hogy Joel testvére, Nash számára írunk egy filmet. Együtt voltunk Los Angelesben, ez még 2007-ben volt, nem tudtam, miért is voltam ott. Joel és én elkezdtünk beszélgetni erről a filmről, amit Nash rendezhetne, és olyan egyszerűen kezdtük, minthogy van ez az ember a sivatagban, akinek ellopják az autóját. Először azt hittük, ez majd valami autós-üldözéses filmbe fog átmenni, de amint elkezdtem írni, olyan filmről írtam, amit meg akartam csinálni, és nem olyat, amit Nash akart volna. Ha elkezdek valami írni és elkötelezem magam mellette, akkor a saját világomra formázom, még ha akaratlanul is.

Olyan ez a jövő amit te és Joel elképzeltek, hogy lesz?

Nem hiszem, hogy a jövő fontos része lett volna a beszélgetéseinknek. Amikor elkezdtem írni, akkor kezdtett el mérgessé válni a film. Egybevágott az akkori érzéseimmel a világgal kapcsolatban. A saját kétségbeesésemet öntöttem bele a film világába, és még pontosabban Guy karakterébe.

Kifejtenéd ezt az egyenlőtlenséget?

A pénzügyi krízis idején volt az a pillanat, amikor egyértelművé vált, hogy vannak olyan emberek a világon, akiknek lehetőségük volt megerőszakolni és kifosztani a gazdaságainkat, és mindezt meg is úszták. Gyakran érdekes módon még meg is jutalmazták őket kisegítés útján. Ezzel egyidejűleg az, amit én javasolnék mint nagy morális változás az időnkben, ami a klímaváltozásra terelendő figyelemfelhívás lenne, szinte eltűnt a radarról. Ott találtam magam, talán az első alkalommal, hogy nem tudtam, merre megyünk innen. Úgy néz ki, nagyon nem vagyunk hajlandóak a problémákat egy együttműködő és könyörületes módon megoldani. Hova visz ez minket?

Négy évet várattál magadra a következő filmeddel. A következő filmedért is ilyen sokat kell a rajongóidnak várniuk?

Szeretném ha nem. Sok minden azon múlt most, mint ahogy korábban is említettem, hogy az Animal Kingdom megváltoztatta az életem. Azt jelentette, hogy nem kellett kidolgoznom, milyen filmet csináljak következőként. Azt kellett kidolgoznom hogyan dolgozzak. A nulla lehetőségtől a több ezer lehetőségig mentem. Úgy éreztem, időre és odafigyelésre volt szükségem, hogy megvizsgáljam a projekteket. Ez beletelt pár évembe. Sok időt töltettem olyan forgatókönyvek olvasásával, amiket nem is akartam megcsinálni. Most úgy érzem, tisztábban látom, hogyan akarok dolgozni. Így remélhetőleg a következő kicsivel hamarabb meg fog történni.