Berlin Elveszett város sajtókonferencia

Megjelenési formájáról, föleg a vörös-szőnyegesről inkább nem mondok semmit. Valószínűleg ez az újfajta divatirányzat már nem az én korosztályomnak való.

I: Italy – Do you recognize yourself in the brave and adventurous spirit of your characters, and what’s the biggest adventure you’ve ever been on, as a human being? Thank you.

RP: I’m not warmed up

CH: Robert’s very adventurous too.

RP: Yeah, I guess, very adventurous, I don’t know, I mean I guess, it does appeal to me doing jobs like this, that you don’t get that many opportunities in everyday life to just disappear into the jungle and I do actively seek out jobs that involve doing slightly adventurous things. But what’s the biggest adventure I’ve ever been on? I don’t know? Six …. (32:10) was pretty scary. Sorry, I don’t know, terrible, terrible answer.

Néni Olaszországból: Felismertétek-e magatokat a karaktereitek bátor és kalandos lényeiben, és mi a legnagyobb kaland, amin valaha voltatok, mint emberek? Köszönöm.

RP: Még korai ehhez, nem melegítettem be.

CH: Robert is nagyon kalandos.

RP: Igen, gondolom, nagyon kalandos, nem tudom, azt hiszem, bejönnek az ilyen munkák, az életben nem sok lehetőség van arra, hogy csak eltűnj a dzsungelben, és én aktívan keresem az olyan munkákat, amikben van kaland. De hogy mi a legnagyobb kaland, amin részt vettem? Nem tudom. ---- nagyon ijesztő. Elnézést, nem tudom, szörnyű, szörnyű válasz.

I: Another question to Mr. Pattinson – we have seen this character that puts itself in physical  risks and they are driven by intellectual curiosity and self-sacrifice spirit. How can you relate to this and would you easily survive this kind of wild environment?

RP: I guess I do have an intellectual curiosity in different charachers I wanna kind of try to emphatise with, I guess I can relate on that level. But also just in general reality, not just in my work, I kind of have that with my life as well, I just, I don’t really like to judge people that much. How would I survive in the environment? I don’t know, I mean, I kind of, I, when I first read the script I loved the idea of the aspects of  what areas of the world that you could still explore and were totally uncontrolled, I mean, they are now, but I think something about everybody being so much more connected it kind of takes away that mystery and kind of majesty of going to the unknown. I think I would, I could tell myself that I kind of prefer that, but really I would probably want to have my twitter. But yeah, I can relate to it on that level, I think.

I: Egy másik kérdés Mr. Pattinson számára – láttuk ahogy ez a karakter fizikai veszélybe helyezi magát, intellektuális kíváncsiság vezérli, és egy önfeláldozó lénye van. Hogyan viszonyulsz ehhez és könnyen életben maradnál-e ilyen vad környezetben?

RP: Azt hiszem van egy intellektuális kíváncsiságom a különböző karakterek felé, akikkel próbálok együtt érezni, gondolom ezen a szinten tudok viszonyulni hozzá. De általánosságban is, nemcsak a munkámban, az életemben is megvan ez, nem nagyon szeretek ítélezni az emberek felett. Hogy maradnék meg ilyen környezetben? Nem tudom, úgy értem, amikor először olvastam a forgatókönyvet, nagyon szerettem azt a részét, hogy a világ ismeretlen részeit mennek felfedezni, olyan helyekre, amik irányítás nélkül voltak, persze most már nem, de szerintem az, hogy mindenki valamilyen szinten össze van kötve, elveszett az a varázs, a misztikuma az ismeretlennek. Szerintem, azt hiszem, azt mondom magamnak, hogy azt részesítem előnyben, de igazából valószínűleg akarnám a twitterem. De igen, ezen a szinten tudok azonosulni hozzá.

I: Henrik valahonnan, I have a question for Mr. Pattinson – there’s a big buzz in the city about your appearance here, and I was wondering, because it happens to be Valentine’s Day today, I was wondering what does it mean to you, this V Day and what’s your favourite gift that you’ve given to the ones you love?

RP: That I received?

I: Both maybe.

RP: I don’t think I’ve ever received a Valentine’s gift. Are you talking about my appearance specifically in the city, or my appearence, like, do I look strange somehow? I was like hold on a sec. You know, it’s great. I’ve been to Berlin on Berlinale, I think 3 times on V Day, so I don’t know whether that’s the plan, it makes my V Day planning very very easy, cause it amounts to 0. I can’t really remember what the best gift I ever got it, sorry, some secrets.

I: Henrik valahonnan, Mr. Pattinson számára van egy kérdésem – nagy a felhajtás a városban a megjelenésed miatt, azon gondolkoztam, mivel ma Valentin nap van, hogy ez mit jelent számodra, és mi a kedvenc ajándékod, amit valaha adtál a szeretteidnek?

RP: Amit kaptam?

I: Talán mindkettő.

RP: Nem hiszem, hogy valaha is kaptam Valentin napi ajándékot. A megjelenésemről beszélsz a városban, vagy csak úgy a megjelenésem, talán furcsán nézek ki valahogy? Arra gondoltam, álljunk csak meg egy pillanatra. Igazából nagyszerű. Ez a harmadik alkalom, hogy Berlinben vagyok a Berlinálén, és mindig Valentin napkor, szóval nem tudom, hogy ez egy terv-e, de az én Valentin napi terveimet nagyon megkönnyíti, mert egyébként semmi tervem nincs. Nem igazán emlékszek, hogy mi volt a legjobb ajándék, sajnálom. Biztos valami titok.

I: Robert question to you refering to another question we heard before – how long would you be able to survive in the jungle? I mean, I would be dead within 10 seconds, how long would it take for you?

RP: Is this for me? Oh, I don’t know, I was thinking about another question earlier, how it’s changed, how the experience changed and it just kind of made me think about that as well. I think, when we were shooting it, we were so behold onto the elements that the whole time, it was like, it was a completely virgin jungle, there were creatures everywhere and me and Charlie were just hacking our way like completely, ridiculously dangerous jungle, there could be anything at any point. And I think there’s a certain element after about a couple of weeks, you just kind of give into it, like well, if you die, you die and it kind of made me think that maybe I would survive for at least a few seconds, but I don’t know. I kind of was going back to the hotel everyday, but it’s kind of nice. Once you kind of give into it, and allow yourself to be kind of part of nature, I think it’s a very nice, peaceful experience.

I: Robert, egy kérdés az előző kérdés kapcsán, amit korábban hallottunk – milyen sokáig maradnál életben a dzsungelben? Én 10 másodpercen belül meghalnék, neked meddig tartana?

RP: Ez nekem szól? Oh, nem tudom, egy korábbi kérdésen gondolkoztam, hogy hogyan változtatott meg ez az élmény, és erre is gondoltam. Azt hiszem, amikor forgattunk, annyira az elemekre voltunk utalva egész idő alatt, elvégre egy teljesen szűz dzsungelben voltunk, lények voltak mindenhol, én és Charlie szó szerint utat vágtunk magunknak a tökéletesen, őrületesen veszélyes dzsungelben, bármikor bármi lehetett ott. És szerintem van egy bizonyos pont, pár hét után, amikor egyszerűn megadod magad, ha meghalsz hát meghalsz, és arra gondoltam, hogy talán legalább pár másodpercig életben maradnék, de nem tudom. Igazából mindennap visszamentem a hotelbe, de jó volt. Amint át tudod adni magad, és megengeded magadnak, hogy a természet része legyél, szerintem egy jó, békés élmény.

I: I would like to ask you how do you work on the role? And from your previous roles what’s your favourite one, which film do you prefer to watch for example a few times?

RP: I mean, I was attached to this movie for a long time, before we even shot it and saw the script go through lots of differnent alterations? and talked to James tons and tons, I mean, Charlie had days and I had like years and saw various different versions of the script and James was always really opened to how I saw the character and he just listened to me about it and also I just saw the development of how and where he wanted to take it and it was just a gradual process. I didn’t have to cram anything in, it was just a smooth(?) process. And also I never had a more immersive experience on a movie, I mean, when we were in, especially in the jungle, it’s just happening, so you don’t really, you don’t need to think about how you prepare yourself, cause it’s happening to you. And how you’d react is almost how you’d react in reality. What’s my favourite movie? This is my favourite movie, obviously.

I: Szeretném megkérdezni, hogyan dolgozol a szerepen? És a korábbi szerepeid közül melyik a kedvenced, melyik filmet nézed meg például, néhány alkalommal?

RP: Már nagyon régóta hozzá voltam kapcsolva ehhez a filmhez, mielőtt forgattunk volna és láttam, ahogy a forgatókönyv több változtatáson is átmegy, és sokszor beszéltem James-szel, úgy értem, Charlie-nak pár napja, nekem éveim voltak, és több különböző változata a forgatókönyvnek, és James nagyon nyitott volt arra, hogy én hogyan láttam a karaktert és meg is hallgatott és láttam a fejlődését az egésznek, hogy hogyan és merre akarta vinni az egészet, és az egész egy fokozatos procedúra volt. Nem kellett semmit belezsúfolnom, az egész könnyedén ment. Soha nem voltam még ennyire magával ragadó filmes élményen, főleg, amikor a dzsungelben voltunk, az egész megtörténik, nem nagyon kell arra gondolnod, hogy hogyan készülj, mert megtörténik veled az egész. És ahogy reagálnál, az szinte pont olyan, mint ahogy való életben is reagálnál. Melyik a kedvenc filmem? Ez a kedvenc filmem, nyilvánvalóan.

-twmmy-

Lost City of Z sajtókonferencia

Jutka hozta a videó linkjét a csetbe, Patti a Robra vonatkozó részek átiratát és fordítását szállította. Én meg eddig halasztgattam a posztolást :(

5:30

James Gray: Rob did great, by the way. But I’m, as I said genetically engineered to be an accountant in a stable, so when you put me at a 100 degrees, in a 100% humidity and bugs and the whole thing, and snakes and crocodiles and all that. I was a ridiculous, I never told Rob this, thank God we’re months now passed, but there’s this scene in the movie where they’re pushing the raftes in very shallow water in the Dandiego? river where we were shooting and at one point, close your ears Rob, I see this thing run up the side and ’ah, it can’t be a crocodile’, so I called over the, one of the Colombian guy we had, who were btw terrific, and I said ’there aren’t crocodiles in this water?’ he says ’No, nothing like that, nothing, nothing’. You know, where this is going. So, we do another take and I see the God damned thing. I mean, I’m like, that’s a crocodile, call the guy, crododile. No-no-no, it’s not a crocodile, it’s a black cayman. So of course I get up on the phone, I look up black cayman and it’s like a variety of crocodiles are considerably more fearsome and dangerous than this tender Florida crocodile. I’m like, that’s the worst news I’ve ever heard. So that was bad. An insect with Charlie, who’s now in Montenegro, couldn’t be here (jungles of M), don’t ask me, but he was like, late two hours to set one day, and he was never late, so I said, what’s wrong? And then I hear that he has had an insect crawl in his ear and it started to eat his eardrum. That was week two, and it kind of went downhill from there.

JG: Rob nagyszerű volt, egyébként. De én, akit arra terveztek, hogy könyveljek egy istállóban (itt lehet, hogy nem istállót mond), szóval amikor engem kiraktok egy olyan helyre, ahol 100 fok van, 100%-os a páratartalom és bogarak vannak meg minden ilyen, és kígyók és krokodilok meg ezek. Nevetséges, ezt soha nem mondtam el neked Rob, hála Istennek, hogy már hónapok teltek el azóta, de van ez a jelenet a filmben, ahol nagyon sekély vízben eveznek a Dandiego (?) folyón, ahol forgattunk, és egyszer csak, csukd be a füleid Rob, megláttam ezt a valamit felfutni az oldalon, és azt gondoltam, áh, ez nem lehet krokodil. Szóltam az egyik kolumbiainak, akik egyébként nagyszerűen voltak, és azt kérdeztem, ebben a vízben nincsenek krokodilok, ugye? Mire azt mondja, nem, semmi, semmi. Tudják, merre megy ez a történet. Szóval volt még egy felvétel és megint látom azt az izét. Ez csak egy krokodil, gondolom, szólok a srácnak, hogy ez krokodil. Nem-nem-nem, nem krokodil, ez egy fekete kajmán. Szóval fogom a telefonom és megnézem, mi az a fekete kajmán, mire ezt olvasom: a krokodilok egy jelentősen félelmetesebb fajtája és sokkal veszélyesebb, mint a békés floridai krokodil. Gondoltam, ez a legrosszabb hír, amit valaha hallottam. Szóval ez rossz volt. Aztán egy rovar Charlieval, aki most Montenegróban van, egy nap két órát késett a forgatásról, pedig egyszer sem késett, szóval megkérdeztem, mi a baj? Aztán hallottam, hogy egy rovar bemászott a fülébe és már a dobhártyáját rágta. Ez volt a második héten, ezután csak rosszabb lett.

17:36

RP: I couldn’t really have had more of an immersive experience, it was just, even the story of it, we had to do too much work, I was just in a crocodile infested river

I: As you know now.

RP: Yeah, I know, I found that out on the last day when there was a flesh flood and about 30 came in, all came in. On the last day, yeah, we were stuck on the sand bank surrounded by vicious cayman and arber? vipers in the trees.

JG: I didn’t know that. During the flood? Last night?

RP: Yeah, you could see them floating by. Totally oblivious.

JG: The scene that Rob, by the way Rob, I have to say, I haven’t seen you in forever, I love what you did for the film, it’s like a ratio??? 18:23 of yourself in a great way, it’s logeral??? by the way, we’re just gonna keep complimenting each other on the stage and you can watch. The scene that he’s talking about is a campfire thing between Charlie and Rob where they’re talking about and it seems like the first trip is going all to hell and we had shot the, or I think I shot the close ups and I was gonna go back for the medium close up –

I have to tell this story now, you know (oh no), I’m telling the story!

so we were shooting the close ups and the water was starting to rise and they said, ’oh the river is going to flood the whole set’, we were on the banks of the river. And I said, yeah, I’ll take some time, let’s finish shooting the medium close ups. ’No-no Mr Gray, you really need to leave the set now, now!’ And I look over and literally the river is going like this (emeli a kezét). There was a rainstorm up in the mountains and the water came down and the set was overtaken by the river two minutes? And people literally grabbing stuff, running away and now I hear there were caymans.

RP: Nem is lehetett volna ennél magával ragadóbb élmény, már csak a történetet hallani is, rengeteget dolgoztunk és egy krokodilokkal teli folyóban voltam.

I: Ahogy most már tudod.

RP: Igen, igazából az utolsó napon rájöttem, amikor az áradat volt és kb 30 darab jött belőlük. Az utolsó napon, amikor a homokos parton voltunk körülvéve harapós kajmánokkal és viperákkal a fákon.

JG: Ezt nem is tudtam. Az áradás alatt? Az utolsó estén?

RP: Igen, lehetett látni őket lebegni a vízen. Őket nem izgatta a dolog.

JG: A jelenet amiről Rob, egyébként Rob, el kell, hogy mondjam, már rég nem láttalak, nagyon szeretlek azért, amit tettél a filmért, mintha egy részedet adtad volna, ami nagyszerű, és igen, most egymást fogjuk dicsérgetni a színpadon és önök ezt megnézhetik. Tehát a jelenet, amiről beszél az egy tábortűznél van, aminél Charlie és Rob arról beszélnek, hogy úgy tűnik, már az első útjuk meg fog semmisülni, és leforgattuk a közelieket, és vissza akartam menni a közepesen közeliekhez (biztos valami filmes dolog ez) – (itt a srác széke összeszakad)

Ezt a történetet mostantól el kell mondanom!

Tehát forgattuk a közelieket amikor a víz elkezdett emelkedni és azt mondták, hogy ’oh, a folyó el fogja árasztani az egész díszletet’, mivel ott voltunk a folyó partján. Én mondtam, hogy egy kis időt még adjanak, hogy be tudjam fejezni a felvételeket. ’Nem-nem Mr Gray, azonnal itt kell hagyni a helyszínt, most!’ És oldalra néztem és láttam, hogy a folyó így emelkedik (felemeli a kezét). A hegyekben vihar volt és onnan jött le a víz és a díszletet vagy két perc alatt elárasztotta. Láttam az embereket, ahogy kapkodták fel a dolgokat és most azt hallom, hogy kajmánok is voltak.

New York-i filmfesztivál Lost city of Z

Csak Rob, amikor 2 oktávval magasabban kezdi, mint egy tizenéves leány.

RP: I don’t know, I mean, pretty much everything is excatly the same, I’ve never, I don’t know, I kind of, I don’t really try … for anything behind me, or in front of me. But I’d probably apreciate it. It’s always interesting, it’s kind of, it’s quite a different part for me, it’s a different look, you don’t even really, half of the people who gonna see the movie probably won’t even recognize me in it anyway, so…

It’s a kind of fantasy job, isn’t it? It’s kind of, I mean, especially then, I mean it’s impossible to do it now, impossible to have that lifestyle, but then it’s basically, you’re a pirate, and it’s exactly the same mentality. You can just go and be nobody, you can transcande class and monatry?? kind of barriers. It’s amazing and also, but then when you see it there’s a part in the movie where you look at the map and it says an entire continent is just unexplored. It’s incredible to go there. Just trying to never seen anyone from the West and it’s incredible.

Nem tudom, szinte minden pont olyan mint volt, én soha, nem tudom, soha nem igazán néztem vissza, vagy előre sem, ami azt illeti. De valószínűleg értékelném. Mindig is érdekes, olyan mint; elég különböző szerep a számomra, más a kinézetem, igazából fel se, a fele azoknak akik meg fogják nézni a filmet, fel se fognak ismerni úgysem, szóval…

Ez egy fantázia munka, nem igaz? Főleg akkoriban, most már nem lehet, de akkor lehetett ilyen életstílusban élni, de akkor tulajdonképpen egy kalóz voltál, ugyanaz a mentalitás. Mehetsz és lehetsz egy senki, válthatsz osztályszerepet és áttörhetsz az akadályokon. Nagyszerű és akkor ott van az a rész a filmben, ahol előtted van egy térkép amin az áll, hogy egy egész kontinens van még felfedezés előtt Elképesztő elmenni ilyen helyre. Csak próbálni elképzelni, hogy még senkivel nem találkoztál nyugatról, elképesztő.

Semmivel nme különb, mint 22 éves korában...

-twmmy-