És itt a fordítás:
E: Halló? Robert Pattinson?
RP: Igen, én vagyok!
E: Te vagy az egyik legtöbbet fényképezett híresség a világon.Élvezted azt, hogy most egy fotóst
játszottál?
RP: (nevet) Nézzük csak meg az időszakot! Az '50es években nem lehetett úgy fényképezni, mint
manapság a mobilokkal, érteni is kellett a technikához. Olyan szakma volt, ami nemességgel járt
együtt.
E: És hogyan készültél fel?
RP: Anton Corbijn kölcsönbe adott egy 1944es Leicát azzal a megjegyzéssel, hogy „Próbálj
megbarátkozni vele és igyekezz úgy gondolni rá, mintha a karod folytatása volna, mivel egész
forgatáson veled lesz!”
E: Készítettél pár felvételt?
RP: Igen. Katasztrófa volt! Nem mertem megmutatni Antonnak (nevet, AC maga is elismert fotós)
E: A stáblistát nézve (az angol fordításban a trailer van, pedig a générique az a stáblista :S)
felmerül a kérdés, hogy nem játszottade volna inkább James Dean szerepét?
RP: Egyáltalán nem. Dane DeHaan tökéletes a szerepben. Soha nem volt meg bennem az a nagy
rajongás James Dean iránt. Amikor azokat az ideálokat nézem, akikkel azonosulni tudnék, James
Dean nem volt az, akiről fantáziáltam volna. Egy másik idő részese volt. Egyáltalán nem
hasonlítok rá. Ezzel ellenben Dane mindent tudott róla már jóval a film előtt.
E: A két férfi közötti barátság érdekes...
RP: Akit én játszok, Dennis Stock csak három évvel volt idősebb James Deannél, de ő már
elvesztette az ártatlanságát. Már egy apa, családja van és kötelezettségei. Az a célja, hogy
művésszé váljon. Idejének 100%át a fotózásra áldozza, ezért a feleség és a gyerekek nem vesznek
részt az úton.
E: Míg James Dean még mindig egy tinédzser...
RP: Ő egy született művész. A gyerekek világa az, ami ismert számára. Mindenestre, megvan
benne a gyermekek fantáziája. Abban a gyönyörű jelenetben, amikor a farmon vannak Indianában,
amiben a szerepem lefényképezi James Deant a fiatal unokatestvérével. Imádtam ezt a jelenetet,
mert meg kellett mutatnom a vágyat és az irigységet.
E: Ha James Dean még élne, hogyan élné meg a médiát?
RP: Rosszul, nyilvánvalóan. Ami manapság történik, meg tud bárkit őrjíteni.
E: És te, hogyan jutottál el arra a szintre, hogy ezt kezelni tudd?
RP: A legrosszabb az, hogy akkor lettem híres, amikor a világ is megváltozott. 2008ban
mindenkinek volt mobilja, ekkor volt a social networkok robbanása. Ennek eredményeképpen a
magánélet szabadsága, annk megvédésének lehetősége igen keskennyé vált. Nemcsak a rengeteg
paparazzi akik odakint táboroztak a házam előtt, hanem a rengeteg rajongó is, akik az interneten
szerzett információkra alapoztak mindent. Lehetetlenné vált kezelni az egészet.
E: Megváltozott a személyiséged?
RP: Egy időben paranoiássá váltam. Nem mertem elhagyni a házamat LAben. Maga volt a pokol.
Ezzel egy időben tudtam, hogy mennyire röhejes ez az egész helyzet. Semmi értelme nem volt.
E: Mi a, például, legrosszabb dolog amit rólad mondtak?
RP: Nevetni fogsz, de mint Őfelsége tárgyaként (van erre vmi jó szó, ami nem jut az eszembe :( )
azt hallani, hogy amerikai vagyok, a legrosszabb sértés. Angol vagyok! Tudja meg végre
mindenki!
E: A Kristen Stewarttal való kapocslatot szenvedett emiatt?
RP: Inkább nem beszélnék erről a témáról.
E: Otthagytad LAt, hogy Londonban élj. A szerelem miatt váltottál országot? (Együtt jár egy
angol énekesnővel, FKA Twigsel – a szerző)
RP: (nevet) Igazából LA és London között élek. De bevallom, hogy Londonba mindig szeretek
visszatérni. Ott békesség van. Csakúgy, mint Európában bárhol. A minap Párizsban sétáltam, és
senki nem zavart meg.
E: Kerestek már meg francia rendezők?
RP: Igen. Egy szuper projekt miatt, amiről még nem szabad beszélnem mert még nincsenek meg
az aláírások. De nagyon szeretnék vele dolgozni.
E: Szóval egy hölgyről van szó?
RP: Oh te jó ég! Így is sokat mondtam!
E: Amikor a művészi átalakulásodról beszélünk, hogyan éled azt meg?
RP: Kicsit túlzásba viszik, nem? Volt az, amit én csak a „boldog balesetnek” nevezek, a Twilight,
aminek köszönhetően megismerkedtem David Cronenberggel. Az, hogy vele két filmet forgattam
még több lehetőséget adott.
E: És ha ajánlanának még egy Twilight filmet?
RP: Meglátjuk!
E: Azzal, hogy inkább az indie filmek felé mentél el, nem féltél attól, hogy elveszted a
rajongóidat?
RP: Ellenkezőleg. Úgy hiszem, hogy a nevem egy poszteren megmozgatja a rajongóimat.
Remélem, hogy felkeltem az érdeklődésület és mutathatok nekik egy másfajta mozit is. Nem
szabad elfelejteni, hogy ők is felnőnek. És nem akarják egész életükben azt nézni, hogy Robert
Pattinson vámpírokat játszik. Szokásunk leértékelni a rajongóinkat. Ez egy hiba. A rajongó pont
olyan néző, mint az összes többi. (Elmondanám Rob, hogy sok esetben kritikusabb - én)
E: Mondanád azt, hogy ez a blockbuster anyagilag szabadságot adott?
RP: Ez tagadhatatlan. Ma azt csinálhatom, ami örömet okoz. Mint például leforgattuk a Childhood
of a Leader filmet egy régi barátommal, Brady Corbettel. Ez az első filmje mint rendező.
E: Ez az a film amiben Bérénice Bejo is szerepel?
RP: Igen. Bérénice zseniális. Továbbá dietetikus tanácsokat is adott: „Reggelente annyit ihatsz és
ehetsz amennyit csak akarsz. A nap többi részében óvatosnak kell lenned.” Mire én megkérdeztem:
„Még hamburgert is ehetek?” Erre azt válaszolta: „Semmi aggodalom, kicsi farkasom!”
E: Szóval akkor most egy boldog angol úriember vagy Londonban?
RP: Igen! Mint ahogy még soha.
-twmmy-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése