Life: egy magával ragadó rálátás (betekintés) James Deanre (életébe)
Dane DeHaan és Robert Pattinson ragyognak Anton Corbijn visszafogott James Dean portréjában
Az örökké és mindenhol jelenlévő James Franco egyszer azt mondta hogy a felemelkedő híresség
Dane DeHaan a megszállottja. Van ebben valami. Franco játszotta Allen Ginsberget a Howl lo and
beholdban, DeHaan egy másik Allen Ginsberg filmben bukkant fel, a Kill Your Darlingsban.
Mindketten voltak Zöld Manók (Pókember). És most DeHaan egy olyan szerepet játszik, amiért
Franco Golden Globet kapott 2001ben: James Dean.
Anton Corbijn Life című filmjében DeHaan már a legelső pillanattól egy nagyon is önmagává tett
Deant alakít és azonnal nagyon lenyűgöző is. A hasonlóság csekély – ha valakihez nagyon
akarjuk hasonlítani, akkor inkább egy fiatal Brad Pittként néz ki. Cigarettázik a távolba merengve,
egy medence közelében egy hollywoodi partin, amit a rendező Nicholas Ray dobott. Az a
szóbeszéd járja, hogy Ray valószínűleg őt fogja szerepeltetni a Rebel Without a Causeban, amint
az előzetes vetítései Dean első filmjének, az Édentől Keletre filmnek bizonyítják, hogy ő az új
sztár.
De ez a Dean nem hagyja, hogy bármi is a fejébe szálljon. Legalábbis semmi a magányon és a
kívülállók haragján, meg ilyesmik. Egy fotós közelíti meg, sokkal inkább szimpla érdeklődés mint
paparazziféle szándék miatt. Ez Dennis Stock (Robert Pattinson), egy szabadúszó aki próbálja
elismertté tenni a nevét és akinek épphogy csak sikerült besurrannia Ray ajtaján. De szüksége van
valami nagy fogásra, egy átütő sikerre. Dean, miután tetőtől talpig megnézte magának a fotóst
cigarettát fogó hajított ujjain át, egy hirtelen ajánlatot tesz, csak úgy minden ok nélkül – egy
spontán kávémeghívás, a következő napra.
DeHaan egy szomorú, komikusan közönyös ellentmondással játszik – az egyik Dean olyan, mint
Holden Caulfield, a másik pedig leplezetlenül vidám ám csak mesterkélten, mert máshogy nem is
lehetne az.
„Intelligens srác vagy?” kérdezi az új stúdió főnök Jack Warner (Ben Kingsley), félreérthetetlen
bajlóslattal a hangjában, mielőtt felkapcsolna egy sebességgel. Majd hirtelen ő lesz Don Logan a
Sexy Beastből. „Ha nem vagy jó fiú, addig foglak bszni, amíg már nagyon fáj.” Warner egy
árucikket akar és nem biztos abban, hogy Jimmy lázadó oldala segít majd ebben.
De Stock is, akinek van egy elvált felesége és egy kisfia akit alig lát, a maga kezére játszik, ahogy
elcsór egy étkezési jegyet (??). Az alábecsült Pattinson egy hideg halat játszik, és meggyőzően
bújik bele Dennis aurájába, a változékony elszántság aurájába: folyamatosan nyaggatja Deant,
követi New Yorkba, koszos lakása körül ólálkodik. A sztár félig aggódva, félig szórakozottan
figyeli az eseményeket, nem tudja eldönteni, hogy szüksége vane erre a keselyűre, aki körülött
ugrál.
Luke Davies, akinek Heath Ledger egyik utolsó munkáját, a 2006os Candyt, egy ausztrál
függőségről szóló drámáját is írta, átgondoltan megírt forgatókönyve megérti Dean hírnevét, abban
a pillanatban, amikor valami megváltozott – nemcsak egy új filmsztár születésének a születését, de
annak a hírességnek a születését is, aki vonakodik attól, hogy világgá kürtölje a sebezhetőségét.
Stock fotózta a leglegendásabb képeket Deanről amiket ma láthatunk róla: leghíresebb, amin New
York utcáján az esőben sétál egy esőkabátba burkolózva, egy cigarettával az ajkai közt; és a
sorozat, amit Dean családi farmján, Indianában készítettek. De a film túl okos ahhoz, hogy mint
természetes zseni tolja a képünkbe ezt a Weegeeféle alakot.
Vannak fotósok, akiknek a kamera olyan, mintha egy extra végtag lenne, de ő nem olyan. Minden
alkalommal amikor Pattinson a kameráért nyúl olyan, mintha valami sunyi lenne a mozdulatában,
mintha épp ellopna valamit, jól tudván, hogy a pillanat hitelessége van kockára téve.
Corbijn számára – aki maga egy híresen elismert fotós volt már azelőtt, hogy filmes karrierjét
elkezdte volna – ez egy érdekesen személyes film arról a pillanatról, amikor a vaku villan, és
ahogy ez a pillanat megváltoztatja az összes emberi kölcsönhatás természetét. „Csalódtam
benned,” mondja Jimmy Dennisnek amikor Dennis egy traktoros képet próbál beállítani, némi
ironikus mosollyal az ajkán, de nem mosolyog eléggé ahhoz, hogy enyhítse szavainak fullánkját.
A filmben nagyszerű nevek bukkannak fel, olyanokkal tölthetünk időt mint Natalie Wood, Eartha
Kitt, Raymond Massey és Lee Strasberg. De ez egy visszafogott kép a hollywoodi cirkuszról, egy
nagy csúcs a fények nélkül. Valahol legbelül ott ül James Dean boldogtalanul és egyedül.
-twmmy-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése